Az EU versenyképességének felpörgetése sajnos nem halad olyan ütemben, ahogyan azt vártuk.

A versenyképességi reformok előrehaladása az EU-ban aggasztóan lassú, különösen a Draghi-jelentés bemutatása óta eltelt egy év tükrében. Mégis, a zöld átállás, a vállalati szektor adminisztrációs terheinek csökkentése, valamint a héten az EP szakbizottsága által elutasított Omnibus I szabályozási egyszerűsítési javaslat körüli várakozások alapján érdemi lépésekre lehet számítani. Az uniós állam- és kormányfők hosszas megbeszélések keretében próbálják megtalálni a megoldásokat a felmerülő kihívásokra.

Az Európai Unió úgy tűnik, hogy a téli álomból felébredve, mint egy hüllő, kezdi felismerni a sürgető szükségét annak, hogy vagy radikálisan felgyorsítja az egységes piac versenyképességét, vagy véglegesen lemarad a globális gazdasági versenyfutásban. Ez a felismerés tükröződik a csütörtöki EU-csúcson elfogadott versenyképességi konklúziókban is, amelyek olyan kihívásokra keresnek megoldásokat, amelyek már Mario Draghi tavaly szeptemberi jelentésében - "The future of European competitiveness - A competitiveness strategy for Europe" - is hangsúlyozásra kerültek.

A Tanács anyaga hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés és a szabályozási terhek csökkentése kulcsfontosságú, különösen a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások számára. Ugyanakkor azt is kiemeli az állam- és kormányfők által jóváhagyott szöveg, hogy a zöld és digitális átmenetnek össze kell fonódnia a versenyképesség javításával - azaz nem csupán környezetvédelmi célként kell tekinteni a dekarbonizációra és a digitalizációra, hanem olyan eszközként is, amely révén az európai ipar újra megerősödhet. Az energiaárak, a technológia-függőség, az adminisztratív eljárások hosszúsága mind olyan tényezők, amelyek visszahúzzák az EU-tagállamokat.

A Tanács ugyan elismeri hogy történtek előrelépések - például hogy a zöld átmenettel kapcsolatban már megjelentek javaslatok az ipar CO2 intenzív ágazataiban -, de élesen fogalmaz:

A tempó nem elég dinamikus, a végrehajtás pedig nem tükrözi a szükséges erőt.

Ebben a keretben érdemes kiemelni egy friss kudarcot: az Európai Parlament október közepén elvetette a "Omnibus I csomag" szakbizottsági mandátumát, amely a szabályozási egyszerűsítést tűzte ki célul. A javaslatot több mint 300 ellenző szavazat mellett utasították el, holott az eredeti szándék a dereguláció és a vállalkozások számára kedvező egyszerűsítés lett volna.

A parlamenti szavazás esete jól illusztrálja, hogy míg a Draghi-jelentés világosan kijelölte az elérendő célokat - mint például a termelékenység hátrányainak orvoslása, az innovációs lemaradás felszámolása, valamint az energia- és nyersanyag-függőség csökkentése - a politikai intézmények szintjén még mindig jelentős akadályokkal kell szembenézni. A Tanács legfrissebb következtetése tehát nem csupán egy üzenetet hordoz, hanem egy figyelmeztetést is megfogalmaz: ha Európa nem képes gyorsabb és határozottabb intézkedéseket hozni, a lemaradás nemcsak gazdasági szempontból fog megnyilvánulni, hanem stratégiai és társadalmi vonatkozásai is lesznek.

Az Omnibus I csomag elakadása jól szemlélteti, hogy a Tanács dokumentumában megjelentő ambíció és a jogalkotásban tapasztalható realitás között még jelentős rés maradt.