Mózes Huba, a neves irodalomtörténész, elnyerte az Arany János-díjat.

Mózes Huba 1941. június 2-án látta meg a napvilágot Kolozsváron. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen 1964-ben szerezte meg tanári diplomáját magyar nyelv és irodalom szakon. Ezt követően, 1977-ben itt védte meg doktori disszertációját a filológiai tudományok területén. 1969 óta a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott, ahol 1990-től már főkutatóként tevékenykedett. Kutatási fókusza a líra, a széppróza, az irodalomkritika, az irodalmi sajtó valamint az irodalmi kapcsolatok különböző aspektusaira terjedt ki. 1988/89-től a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom szakán oktatott, ahol a régi magyar irodalom különböző korszakairól, a felvilágosodás és a reformkor témáiról tartott előadásokat és irányított szemináriumokat.

A rendszerváltozást követően áttelepült Magyarországra, ahol 1993-tól a Miskolci Egyetem újonnan alakult Bölcsészettudományi Karán egyetemi docensként folytatta munkáját, mások mellett verstant, irodalom- és művelődéstörténetet tanított, és 1994-től a Közép-európai Népek Irodalma Tanszék helyettes vezetője lett. Meghívott oktatóként dolgozott 1993/94-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 1994/95 és 1996/97 között a Károli Gáspár Református Egyetemen, de adott elő a kolozsvári és udinei egyetemen is, ahogy a bécsi, a nápolyi, az uppsalai, a helsinki és a krakkói egyetemen is tartott kutatói témáiban előadásokat. Számos - főként erdélyi - szakmai közösség tagja, így 1992 és 1995 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészeti, Nyelvi és Történettudományi Szakosztálya választmányának tagja, 1992-1993-ban pedig az újraalakított Erdélyi Szépmíves Céh szerkesztője.

Mózes Hubának a tudományos életben betöltött kiemelkedő szerepe révén eddig közel 40 önálló kötete látott napvilág erdélyi és hazai könyvkiadók gondozásában, ami a rendkívül gazdag és sokszínű munkásságának a gyümölcse.