Bagi Iván sokkoló beismerése: 10 év elteltével végre elismerte apját, aki nem más, mint a vér szerinti édesapja.

Évekkel később, amikor az apja súlyos betegséggel küzdött, a két ember között egyre közelebb kerültek egymáshoz. Ez a nehéz időszak lehetőséget adott számukra, hogy mélyebb, őszinte szeretetteljes kapcsolatot építsenek ki.

- A szüleim soha nem alkottak igazi párt, inkább egy rövid, szeretői viszony volt az övék, amelyből én születtem. Apám azonban nem vágyott gyermekre, megrögzött agglegényként kerülte a felelősséget, amit az apaság jelentett volna. Édesanyám viszont kitartóan küzdött az igazáért, és tíz éven át pereskedett, míg végül bebizonyosodott, hogy ő az apám - idézi fel Iván.

Ezek az évek mély sebeket ejtettek benne, és a gyermekkori megélhetetlen vágyak később az anyjával való viszonyára is rányomták a bélyegüket.

A testvéreim közül csupán engem neveltek intézetben. Hosszú időn át úgy éreztem, hogy a szüleim megromlott kapcsolata és az én létezésem egyfajta összefonódásban állt anyukám érzéseivel. Talán ezért döntött úgy, hogy a legjobb, ha máshol keresek otthont. Végül, tíz év elteltével, a nővérem örökbe fogadhatott, így végre elhagyhattam a gyermekotthont. Ekkor jelent meg először az életemben apám is - emlékezett vissza a humorista.

Az első találkozásról még ma is pontos emlékei vannak:

Olyan volt, mint Jockey a Dallasból: sziporkázóan szellemes, ügyes, és mindig úgy beszélt velem, mintha egyenrangú partnerek lennénk. Elvitt a Balatonhoz, de a nyaralás nem éppen úgy alakult, ahogy azt elképzeltem; ő inkább a lányokkal flörtölt és bárokban múlatta az időt. Végül a nővéremék érkeztek értem, és hosszú ideig elkerültem, hogy újra találkozzam vele - sóhajtotta Bagi Iván, akinek az édesapjával való kapcsolata csak évekkel később, egy tragikus esemény hatására kezdett újra formálódni.

A húszas éveim hajnalán ismét felkeresett, de már súlyos betegséggel, gégerákkal küzdött. Elkezdtem látogatni őt, és ahogy teltek a napok, egyre inkább közel kerültünk egymáshoz. Ápoltam, segítettem, amennyire csak tudtam. Persze, időnként vitába keveredtünk, de ahogy jobban megismertem, egyre inkább megértettem a humorát és a gondolkodásmódját. Innentől kezdve őszinte csodálattal tekintettem rá.

Bagi Iván számára a Sárkány utcai kis lakás, ahol édesapja élt, a hiányérzetből születő szeretet szentélyévé alakult.

- Nem volt se meleg víz, se fürdőszoba, a vécé az udvaron állt, de én mégis boldogan töltöttem ott az időt. Akárhogy is alakult a helyzet, minden egyes pillanatnak megvolt a maga értéke és jelentősége - mondta nevetve a humorista.

1999-ben távozott az édesapa, de az emléke még mindig velünk él, mint egy szellem, aki mindig megnevettet a humorista mindennapjaiban.

- A mai napig gyakran beszélgetek vele gondolatban. Sokszor érzem, hogy segít, amikor elakadok valamiben. Az Apám hitte című dalt is érte énekeltem el... Nem tudom, hallotta-e valaha, de számomra mindig róla szólt, és ma is ő jut eszembe, valahányszor megszólal - mesélte meghatódva Bagi Iván