Zsugorfláció, legrammozás, rejtett áremelkedés: vajon el kellene fogadnunk ezt a helyzetet véglegesen?
Az élelmiszerek gyártói olyan piaci környezetben működnek, hogy ha tetszik nekik, ha nem, kénytelenek beszállni egyfajta zsugorflációs versenybe. Erre jutott a ScienceDirect Economics Letters sorozatának legfrissebb vizsgálata. Ez a jelenség lényegében a burkolt áremelés egy formája, ami nagyon elterjedt a kiskereskedelemben.
Ahogy a vállalatokat egyre inkább sújtják a beszállítói sokkok és egyéb gazdasági nehézségek, amelyek a termékek előállítási költségeit megemelik, kénytelenek a megnövekedett terheket áthárítani a fogyasztókra. Ennek hiányában elveszíthetik nyereségtermelő képességüket, ami végső soron a bezárásukhoz vezethet. A vásárlók árérzékenysége azonban korlátozza a cégek mozgásterét, hiszen ez a jelenség már a fejlett piacon is érezteti hatását: egy közvetlen áremelés drámai következményekkel járhat egy-egy termék esetében. Éppen ezért terjedt el a shrinkflation, vagyis zsugorfláció, amely gyakran a "legrammozás" kifejezéssel is illetett jelenség. Ennek lényege, hogy a vállalatok "észrevétlenül" csökkentik az adott összegért kapható termékmennyiséget, így próbálva elkerülni a nyilvánvaló áremelést.
A matek nagyon egyszerű. Például, ha egy 100 grammos csokoládé korábban 500 forintba került. A zsugorflációs módszerrel azonban 90 vagy 80 grammra csökkentik a tömegét, miközben az ár, és a csomagolás marad. A kilóra vetített egységár között azonban jelentős eltérések adódnak: a 100 grammosnál 5000, a 90-esnél 5555, a 80-asnál 6250 forint lesz a kilós ár. Másképp: ha nem a tömeget csökkentették volna, hanem áremelés lett volna, akkor több mint 555 vagy 625 forint lett volna a 100 grammos csoki. Persze nemcsak táblás csokik, hanem a tejfölök, csomagolt kenyerek, felvágottak mellett sok más terméknél is bevett gyakorlat volt az elmúlt években a zsugorítás.
Jó példa a tojás is, amelyből sokféle kerülhet a polcokra. Egyrészt a tojótyúkok tartása az egyik fő szempont: a ketreces (berendezett, kiscsoportos tartás) mellett van még a mélyalmos és az ökológiai (bio) tartás, valamint azok a tyúkok, amelyek szabadban élnek és úgy termelik a tojást. Továbbá ott vannak a méretkategóriák: az S-es mérettől az XL-esig, előbbiek 53 grammnál könnyebbek, utóbbiak tömege pedig meghaladja a 73 grammot a tojásszabályok szerint. Így aztán az kevés információt ad, hogy mennyibe kerül egy darab vagy éppen tíz darab tojás, hiszen, ha azonos tartásból származó tyúkok tojásairól van szó, a tömegben jelentős eltérések lehetnek. Éppen ezért már több mint tíz éve kötelező kiírni a tojás kilós árát is a boltokban. Ez meg is történik, de a darabár mellett jellemzően csak pici betűkkel szerepel.
Az Árfigyelő szerint egyik országos hálózattal rendelkező boltláncokban például az S-es tojásból tíz darab 600-680 forint, azaz maximum alig több mint fél kiló (legfeljebb 530 gramm) tojás jár ennyiért. Akad közöttük olyan, amelyiknél 430 gramm a tíz darab pici tojás tömege és 680 forint az ár. Vagyis 1 kiló tojást majdnem 1600 forintért (konkréran 1581 forintért) adnak. Ezzel szemben ugyanabban a boltban az M-esből 1430 forintos kilós áron lehet venni 1 kilót, az L-es méretnél 1357 forint lesz ugyanez. (Mindegyik esetben ketreces tartású tojásokról volt szó.) Vagyis a darabáron legolcsóbb, S-es méretű tojás 10,4 százalékkal drágább az M-es társánál, az L-esnél pedig 16,5 százalékkal.
Ahogy ez a jelenség egyre nagyobb figyelmet kapott, a politika világ számos szegletében reagálni kezdett rá. Az Egyesült Államokban például 2024 elején elfogadták a Shrinkflation Prevention Act néven ismert törvényt, amely célja a zsugorfláció megfékezése. A DLA Piper legújabb jelentése, az International Shrinkflation Guide, rámutat arra, hogy négy ország – Olaszország, Franciaország, Románia és Magyarország – már konkrét jogszabályokat hozott a zsugorfláció kezelésére. Emellett további kilenc országban hivatalos ajánlások állnak rendelkezésre, vagy éppen egyeztetések zajlanak a szabályozásról. Marosi Zoltán, a DLA Piper Hungary versenyjogi csoportjának társigazgatója, összefoglalójában hangsúlyozza, hogy a jelenség globális szinten is komoly kihívások elé állítja a politikai döntéshozókat.
Az Egyesült Királyságban 2025 októberében várható az új jogszabály, Spanyolországban egyeztetések zajlanak a jogalkotásról. Ugyanakkor szabályozások országonként jelentősen eltérőek. Míg egyes országok a gyártókat kötelezik a csomagoláson való külön tájékoztatásra, mások mindössze az egységárak láthatóságát és összehasonlíthatóságát várják el a kiskereskedőktől.
A DLA Piper által készített elemzés alapján Franciaországban 2024. július 1-jétől kezdődően a legalább 400 négyzetméter alapterületű kiskereskedőknek kötelezően fel kell hívniuk a fogyasztók figyelmét a termékek csökkenő méretére. Ezt a csomagoláson vagy közvetlenül a termék mellett elhelyezett címkén kell jelezniük, és ha ezt elmulasztják, akár 15 ezer eurós közigazgatási bírságot is kaphatnak. Olaszországban pedig idén októberben lép életbe egy új előírás, amely lehetővé teszi a termékek mennyiségének csökkentését, de csak akkor, ha a gyártó egy meghatározott szöveget használva világosan tájékoztatja erről a fogyasztókat a csomagoláson. Az ausztrál kormány szintén tervez változtatásokat, hiszen a kiskereskedelmi láncok számára a Unit Pricing Code szigorítását kívánja bevezetni, amely előírja az egységárak kötelező feltüntetését.
2024 februárjától Magyarországon életbe lépett a zsugorfláció kezelését célzó új szabályozás. A kormányrendelet szerint a kiskereskedőknek kötelességük, hogy az eladótérben jól látható módon tájékoztassák a vásárlókat, ha egy előrecsomagolt termék mennyisége csökken, miközben az ára változatlan marad. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) korábban létrehozott egy nyilvánosan hozzáférhető online adatbázist, amely most a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NKFH) honlapjára került. Itt a fogyasztók könnyedén ellenőrizhetik, mely termékek esetében történt kiszereléscsökkentés.
2024 vége óta 266 bejelentés történt, csak az elmúlt napokban több tucat módosításra került sor. A teljes igénye nélkül, például a Tchibo kávékapszulái közül vannak olyanok, amelyek korábban 8 és 7,6 grammosak voltak, a június végén közzétett változás eredményeként azonban 7,8, illetve 7,4 grammosak lesznek a jövőben. Szintén az elmúlt hetekben két diszkontlánc, az Aldi és a Penny is hozzányúlt a pálcikás jégkrémekhez előbbi esetben a 6*120 milliliteres kiszerelés 6*100 milliliteresre változott, utóbbinál pedig a 3*120 millisekből lettek 3*100 millisek.
Visszatérve a kutatásra, a ScienceDirect elemzése annyiban hozott az eddig ismert tényekhez képest újat, hogy kiderítette: akármivel is próbálkoznak a politikusok és a fogyasztóvédők, a cégek nem fognak felhagyni ezzel a gyakorlattal.
Egy oligopol piaci helyzetet vizsgáltak két forgatókönyv szerint. Az egyik abból indult ki, hogy a fogyasztók tisztában vannak a zsugorflációval, a másik abból, hogy nem igazán veszik észre ezt a trükköt. A görög ábécéből kölcsönzött betűket is tartalmazó, többemeletes egyenletek, sok plusz, mínusz, szorzás és osztás jellel kihozták, hogy a vállalatok költségeik növekedése esetén úgy tarthatják fenn az árrésüket, hogy csökkentik termékeik ugyanannyiért adott mennyiségét. A kérdés nem az, hogy ezt még átverésnek nevezzük-e és megpróbáljuk törvényekkel megakadályozni, hanem az, hogy tudatában vagyunk-e vagy sem.
A tanulmány szerint főként azokon a piacokon jellemző a zsugorfláció, amelyeken viszonylag gyengébb verseny a vállaltok között. Szakszerűen fogalmazva oligopol helyzet alakul ki. Ha a gyártók olyan vásárlókkal találkoznak, akik kevésbé vannak tisztában ezzel a jelenséggel, akkor tovább fokozzák a zsugorflációt.
A vizsgálatot végző szakértők véleménye szerint a törvényi szabályozás nem képes jelentős hatást gyakorolni a zsugorinfláció jelenségére. A vállalatok ugyanis könnyedén új terméknévvel, ám a megszokott csomagolásban dobhatják piacra drágított termékeiket, így elkerülve a vádat, miszerint ugyanabból a termékből kevesebb mennyiséget kínálnak a régi árért. A zsugorfláció megfékezésének egyedüli hatékony eszközei a nyilvános tájékoztatás és a vásárlók figyelmét felhívó egységár-ellenőrzés lehetnek, amelyek segíthetnek visszatartani a gyártókat a manipulatív praktikáktól.
