Több mint százötvenen gyűltek össze, ám csak most került a figyelmünk középpontjába ez a különleges csapat - íme a Hunyadi-sorozat rejtett hősei!

Mi a közös a Hunyadi-sorozat, a Terminátor legújabb epizódja és Johnny Depp friss filmje között? Egy tehetséges magyar fiatalember, aki a Kaposvár melletti Jutáról indította el sajátos világkarrierjét. Kószó András zászlói nem csupán a filmes világban arattak sikert; az ő kézműves mestermunkái szinte minden hazai vár falain lobognak, így formálva a kulturális örökségünket.

Édesapámtól örököltem ezt a különleges hagyományt. Az egész történet a hetvenes években kezdődött, amikor apu elhatározta, hogy nagyszabású ballagási tarisznyákat készít. Már egészen pici koromban bevont a munkába, így a műhely illata és a színes anyagok világában nőttem fel. Ekkor már a zászlók készítése is a repertoárjában szerepelt, hiszen rendezvényekre és hagyományőrző egyesületeknek készített jeles darabokat. Amikor 2000-ben, a millenniumi év kapcsán, minden önkormányzat megkapta a saját címert, a megrendelések mennyisége hirtelen megnőtt. Apám ekkor már nem tudta egyedül kezelni a feladatokat, különösen, mivel emellett hét éven át hobbiból épített egy kétszemélyes motoros repülőgépet, amelyet Virtusnak nevezett el. A gép a mai napig működik, és sok szép emléket őriz. Gimnazistaként egyre több időt kellett a műhelyben töltenem, és amikor érettségi után felvettek a külkereskedelmi egyetemre, hamarosan rájöttem, hogy a zászlók iránti szenvedélyem erősebb, mint a tanulás iránti vágyam. Nálam a helyzet éppen fordítva alakult: nem a munkám miatt nem volt időm a tanulásra, hanem éppen a tanulás miatt kellett háttérbe szorítanom a munkát, amit annyira szerettem.

Annál is inkább, mert a mai napig minden egyes darab kézműves munka, nem volna egyszerűbb átállni a digitális technológiára?

Lehet, hogy az egyszerűség útját választva könnyebb lenne, de én inkább ragaszkodom a régi, hagyományos módszerekhez, mert úgy érzem, hogy ezek adják az egyediségünket. Ezt a világot örököltem, és így nőttem fel. A kezdetekben, természetesen, nem volt számítógép otthon, és a mai modern digitális technológiák még csak álomként léteztek. Így hát mindent kézi erővel végeztünk:

Négyéves koromra nyúlik vissza az első emlékem, amikor apu mellett ülve rajzolgattam. Ekkor történt, hogy egy üvegszilánk csúnyán megsebezte a kezemet, és a következményeként a jobb hüvelykujjam sosem hajlik rendesen. Az orvosok azt mondták a szüleimnek, hogy valószínűleg nemcsak rajzolni, de írni sem fogok tudni soha. De úgy tűnik, az ember nem menekülhet el a sorsától olyan könnyen.

Mikor jöttek a képbe a történelmi zászlók?

Ez az én szenvedélyeimből nőtte ki magát: a rajzolás és a történelem iránti vonzalom egyesítésére törekedtem. Számtalan órát töltöttem el olvasással és kutatással, de ma már büszkén állíthatom, hogy nemcsak a huszárbandériumok 48-as zászlói vagy a Szent Korona Társaság koronaalátétei láttak napvilágot a kis családi műhelyünkben.

Sok más mellett én terveztem Dobó István zászlóját Egerbe, Szulejmánét Szigetvárra és Bocskai Istvánét is a hajdúszoboszlói Bocskai-múzeum számára. Utóbbit az egyik legnagyobb sikeremnek tartom.

Miért?

A történelmi zászlók esetében a legfőbb cél az, hogy az eredetihez vagy annak legközelebbi változatához híven alkossunk. Bocskai zászlójának esetében azonban csupán egy csekély levéltöredék áll rendelkezésünkre. Két és fél héten át dolgoztam a rajzon, gyakorlatilag a semmiből kellett rekonstruálnom a különböző részleteket, aprólékosan felidézve a régmúlt emlékét.

Végül ez a vonal vezetett el a filmekhez?

Igen. Az önkormányzati és történelmi zászlók mellett fokozatosan megjelentek a templomi zászlók, valamint a különféle csapat- és egyesületi lobogók is. Ez lehetővé tette számomra, hogy egy jelentős referenciaanyagot állítsak össze. Valószínű, hogy éppen ezért figyeltek fel rám a külföldi filmes produkciók, amikor a 2010-es évek második felében tömegesen érkeztek Magyarországra. Elmondhatom, hogy meglepődtem, amikor a telefonom megszólalt, és a vonal másik végén egy ismeretlen hang azt kérdezte, hogy tudnék-e két héten belül néhány hímzett és festett orosz, valamint CIA-zászlót készíteni. Azonnal rávágta, hogy természetesen, és azonnal munkához is láttam. Később derült ki, hogy a rendező és a producer biztos, ami biztos alapon, Amerikából és Angliából is rendelt hasonló zászlókat, de amikor meglátták az enyéimet, azonnal kukába dobták azokat.

Innét kezdve a filmesek sorra váltogatták egymás között a lehetőségeket, mintha csak egy izgalmas stafétát játszanának.

Mondhatni, hogy ez egy igazi kaland volt. Ugyanez a csapat még több izgalmas feladatot bízott rám, és aztán, mint egy váratlan fordulat a filmekben, újra megcsörrent a telefon. Komáromban éppen a Terminátor hatodik részét, a Sötét végzetet forgatták, és nekik szükségük volt ránk, hogy elkészítsük a főként amerikai, texasi, valamint a mexikói határ környékéről származó zászlókat. Az a különleges lehetőség ért, hogy ezeket személyesen vihettem a forgatás helyszínére. Hihetetlen élmény volt belépni abba a mexikói börtönbe, amit a semmi közepén húztak fel, tele FBI ügynökökkel, rendőrökkel és katonákkal; éppen a börtönlázadásos jeleneteket forgatták, és én helyezhettem el a zászlókat a megfelelő helyeken. Ráadásul találkozhattam a színészekkel is, köztük a gyerekkori bálványommal, Linda Hamiltonnal; az egész olyan volt, mintha egy varázslatos álomban járnék.

Miként alakult tovább ez a különleges álom?

Dolgoztunk többek között a Netflix a Google Earth-perről szóló A milliárd dolláros forráskód című sorozatába, nekik ugyancsak amerikai és államzászlókat varrtunk, a Marie Curie-ról szóló brit Radioaktívba, ahova svéd zászlókat kértek tőlünk a Nobel-díj-átadós részekhez, a Turbulent Skies holland sorozatba pedig a KLM légitársaságot létrehozó Fokker család zászlaját alkottuk meg. Ez azért volt nagyon érdekes, mert a kész mellé egy félkész állapotút is rendeltek tűvel és hímzőkerettel, hiszen a történet szerint az alapító nagymamája és az őt játszó színésznő így élethűen tudta imitálni a folyamatot. A Johnny Depp rendezte Modi vagy a Ryan Reynolds-féle Mayday gyártói ugyancsak felkérték kisebb-nagyobb feladatokra. Az eddigi csúcspont viszont kétségtelenül a Hunyadi sorozat volt. Hogy egy ilyen monumentális produkciónál gondoltak rám, sőt, a kivitelezésben teljesen szabad kezet adtak, hihetetlenül megtisztelő.