Az amerikai és az európai populizmus dinamikus ütközése új dimenziókat teremt a politikai tájban. Az egyesült államokbeli populista mozgalmak, amelyeket gyakran a nacionalizmus és a populáris retorika jellemez, szemben állnak az európai populisták sokszín

A Financial Times rámutatott: Musknak még az európai jobbszélen is nehéz lesz eladnia a techno-libertárius felfogást, az öreg kontinens számára a gazdaság nem élvez abszolút elsőbbséget. Azon kívül a nacionalizmus olyan paternalizmussal párosul, amely ismeretlen az Atlanti-óceán másik oldalán.

A jobboldaliság jelentése helyről helyre változik, és nem szabad azt hinni, hogy az amerikai technológiai óriások számára egyszerűbb lenne befolyásolni Európát, ha az országok szétszakadnának és populista vezetők kerülnének hatalomra. Elég, ha megnézzük, milyen gazdasági elképzelései vannak Le Pen-nek.

De a kétféle populisták már csak azért is ellentétbe keverednének egymással, mert az egyik terjeszkedési igénye óhatatlanul érintené a másik oldalt. Ezért nehéz populista klubot alakítani. Szóval nem lesz Nacionalista Internacionálé, mivel mindenképpen vitába keverednek egymással a soviniszták.

Bár a liberalizmus jelenléte napjainkban is vitathatatlan, ezt nagyrészt azok ellentéteinek köszönheti, akik elutasítják azt. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a liberálisok hátradőlhetnek és pihenhetnek. Az amerikai szélsőjobbnak megvannak a maga eszközei, hogy nyomást gyakoroljon Európára. Ugyanakkor a szabadelvűség mindig is támaszkodhatott arra a jelenségre, hogy harcos ellenfelei gyakran egymás ellen fordulnak.

A Financial Times cikkét csak azok olvashatják, akik rendelkeznek előfizetéssel.