TEOL - A nagydorogi vásár rendezését Stadler József unokaöccse vállalta magára.
Rendesen kinőtte magát a nagydorogi vásár alig több mint tíz év alatt. (A legutóbbi december 1-jén volt.) A részletekről a szervezőt, Stadler Lászlót kérdeztük, aki nemcsak emiatt érdekes ember. Egyrészt honfoglaláskori hagyományok ápolója, másrészt a rendszerváltás trükkös vállalkozójaként ismert Stadler József unokaöccse.
Mandarinhegyek és dióbéldombok ölelésében bontakozik ki a vásári forgatag. Léggömbfürtök lengedeznek a levegőben, miközben a színek, ízek és hangok kavalkádja tölti meg a teret. Cipők, ruhák, virágok és gyertyák sokasága hívogat, az édességárusok és büfések kínálata pedig édes illatokkal csábítja a járókelőket. Lomosok árnyékában körbesétáló pónik kísérik a gyerekek nevetését, miközben konyhafelszerelések és takarítóeszközök sorakoznak egymás mellett. "Jöjjenek, jöjjenek asszonyok!" – hallatszik a hívogató szó, miközben a téli holmik között a "Minden csizma háromezeröt!" kiáltása röppen fel. Zene szól itt-ott, néhány helyen pedig a generátorok mély brummogása ad aláfestést a vásári életnek. Itt mindent megtalálni, a petróleumlámpától kezdve a Samu-kalapácsig, a facsemetétől a fonott bútorokig – a lehetőségek tárháza végtelen.
Minden hónap első vasárnapján életre kel Bezzegpuszta, Nagydorog szívében, ahol egy festői birkalegelő ad otthont a helyi vásárnak. A rendezvény parkolója szinte megtelik, hiszen körülbelül ötszáz autó sorakozik a kijelölt helyeken. Itt több mint kétszáz árus állítja ki sokszínű portékáit a közel kétezer kíváncsi látogató előtt. Ám ez a pezsgő forgatag nem mindig volt ilyen virágzó.
- Az első vásárt 2013 júniusában szerveztük meg a testvérem, István társaságában - meséli Stadler László. - Akkoriban csupán 6-7 árus képviseltette magát. Azóta azonban rengeteget fejlődtünk, és a híre hamarosan eljutott az emberekhez. Régebben én is aktívan részt vettem a vásárokon, főként füstölt húsárukkal, hiszen hentes vagyok a szakmám szerint. Pécs környékére is ellátogattam, most viszont már Pécsről érkeznek hozzánk a vásárlók. Emellett Szegedről, Veszprémből és még Budapestről is érkeznek érdeklődők.
Mi az, ami magához ragadja őket?
Nem tudom pontosan megfogalmazni, de a környezet egyfajta családias atmoszférát áraszt, még ha tavasszal és ősszel, amikor a legnagyobb a látogatottság, több ezer ember is megfordul itt. Az árusok és a vásárlók között egy különös összetartozás érzése bontakozik ki, ami szinte tapintható. A hely nyugalma és falusias bája lenyűgöző. Kisebb helypénz van, de parkolási díjat nem kell fizetni, és a nézelődés is teljesen ingyenes; senkinek sem kötelező vásárolnia. Egyszóval, igazán kellemes itt lenni.
- Tehát Önök Bezzegpusztán laknak? Milyen érdekes ez a hely! Mekkora is valójában?
Egy különleges család lakja ezt a kiterjedt pusztát, amely a mi otthonunk. Három gyermekünkkel együtt élvezzük a szabad élet örömeit. Falusi vendéglátással is foglalkozunk, kicsiben, de szívből, és mindent megteszünk azért, hogy távol tartsuk magunktól a modern világ zaját és rohanását. Állatokat is tartunk, hagyományainkat ápolva. Apai nagyapám még félnomád életmódot folytatott, vándorjuhászként járta a vidéket, Bugactól Zaláig legeltetve a nyáját. Apám már a falvakban telepedett le, főként az iskoláztatásunk érdekében. Tizenöt éves voltam, amikor Bezzegpusztára költöztünk, ahol új barátságok születtek, és kapcsolatba kerültünk az ország különböző pontjain élő IX-X. századi hagyományőrző közösségekkel. Mindez gazdagította életünket, hiszen korabeli ruháink, felszereléseink és állataink – mint a mangalicák, vízibivalyok, kárpáti borzderes tehenek, magyar kecskék és kistermetű magyar lovak – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy őrizzük és továbbadjuk a múlt értékeit.
