Stuart Mária és Erzsébet két különböző női sorsot képvisel, amelyek éles ellentétben állnak egymással. Míg Mária életét a tragédia és a politikai intrikák határozzák meg, addig Erzsébet a hatalom és a stabilitás megtestesítője. Mária sorsa tele van szenve

A vádlott számára nem sok jóval kecsegtet a hosszan elhúzódó büntetőügy lezárása, különösen akkor, ha a bírósági hatalom és a törvényhozás egy erős, domináló kézben összpontosul. Stuart Mária rendkívül intelligens asszony, aki tisztában van azzal, hogy az eljárás könnyen koncepciós perré alakulhat. Bár a jogi keretek látszólag szabályosak, a végkimenetel már a kezdetektől fogva világos. Azonban a rezsim, amely retteg a saját polgáraitól és még saját árnyékától is, több okból kifolyólag nem szeretné végrehajtani az ítéletet. Kritika a Stúdió K Színház "Stuart Mária" című előadásáról.

A helyzet tehát korántsem világos: ki is rejlik az elszakíthatatlan rablánc végén? A hatalom ebben a kontextusban legalább annyira megkötöz, mint maga a vádlott. Mindenesetre sürgető szükség mutatkozik arra, hogy megszabaduljunk attól, aki gyújtókanócként veszélyezteti a társadalmi harmóniát. Ez a jól ismert patthelyzet, amely a történelemből és a politikai színtérről is ismerős, szolgáltatja az alapot a Stúdió K Színház Stuart Mária című produkciójának.

A látványvilág és a ruhák gondosan megkomponált összhangja a társadalmi hierarchiák finom árnyalatait hivatott kifejezni. A térelválasztásért felelős, átlátszó PVC függöny sínjei, amelyek nem mindig működnek zökkenőmentesen, inkább gátolják a játékot, mintsem elősegítik azt; ez azonban a társulat hosszú ideje fennálló, nehézkes anyagi helyzetének tudható be. Ennek ellenére a színpadon megjelenő, erősen metaforikus környezet valóban figyelemre méltóan sikerült. Schnábel Zita látványtervező egy irodaház sokadik emeletének építési területét választotta a cselekmény színhelyéül. A falak mentén elhelyezett mennyezeti neonlámpák arra utalnak, hogy a szint rekonstrukciója nagyrészt megvalósult, bár az utolsó simítások még váratnak magukra.

A rivális (király)nők köré csoportosuló cégek vezetői a kivitelezési szektor élvonalában állnak. Közvetlen közelükben, egy árnyalt és sokszínű képet festve, felbukkannak a magyar építőipar jellegzetes alakjai, akiket a gondok tengere sújt. A felújítási munkálatok során találkozhatunk egy tapasztalt, régi vágású tervezőmérnökkel (Talbot), aki megbízhatóságával és tudásával kiemelkedik. Mellette ott van egy műszaki ellenőr (Burleigh), aki bár nem a legtehetségesebb, de hosszú évek óta a szakmában tevékenykedik. A projektmenedzsment világában pedig feltűnik egy jól ismert arc (Leicester), aki ugyan nem a leggyakorlatiasabb, de mindig készen áll, hogy segítsen a bonyolult helyzetek kezelésében. A kezdő művezető (Davison) naiv lelkesedése friss színt hoz a csapatba, míg a rutinos kétkezi munkások (Őr1, Őr2) szaktudásukkal és tapasztalatukkal biztosítják a munkafolyamatok gördülékeny lebonyolítását. E sokszínű társaság együtt formálja a magyar építőipar jövőjét, mindannyian magukban hordozva a szakma kihívásait és lehetőségeit.

Nagy Péter István rendezése a történet szereplőit a hatalomért folytatott küzdelem kereszttüzébe állítja, ahol Erzsébet és a trónkövetelő Stuart Mária között feszülő vonzalmak és választások határozzák meg a dinamikát. Az idő előrehaladtával mindegyik karakter számára kétségessé válik a helyzete a kiválasztott táborban, ami arra ösztönzi őket, hogy megfontolják az ellenkező oldalra való átállást. Kivételt képez Talbot, akinek pártatlan embersége a zűrzavaros politikai tájon is megkérdőjelezhetetlen. Fodor Tamás, a tapasztalt politikai szereplő, akinek erkölcsi alapelvei szilárdak, vonzalmat érez Mária iránt, de emellett képes a közjólét érdekében meghozni nehéz döntéseket is. Talbot hiteles hozzáállása ezért iránymutató a többiek számára, de a feszültségek és titkos manipulációk világában már ő sem képes minden helyzetet kontrollálni. Az érzelmek és hatalmi játszmák szövevényes hálója mindannyiuk életét befolyásolja, és a választások súlya a színpadon drámai hatást kelt.

A metroszexuális Leicester karaktere a feszes ritmusú előadás egyik legfőbb erőssége. Nagypál Gábor magabiztosan kelti életre Erzsébet királynő jelenlegi, valamint Stuart Mária egykori szerelmét. Leicester igazi kaméleon, aki a hatalmi piramis csúcsának árnyékában ügyesen lavíroz, mindig tudva, melyik oldalra kell állnia a pillanatnyi érdekek szerint. Ám Leicester tévhitben él, hiszen úgy véli, hogy ő irányítja a körülötte zajló rapszodikus eseményeket. Az alakítása arra világít rá, hogyan csúszik ki a manipulátor kezéből a kezdeményezés, amikor a helyzet váratlan fordulatot vesz.

A lelepleződéstől való rettegés szorításában őrült iramban igyekszik utolérni a villámgyorsan változó eseményeket. Leicester fokozatosan átlép a dominanciából a komikus szerepkörbe, ahol már-már nevetségessé válik. A nézőtér felé vetett Nagypál pillantása és elkerekedett szeme mindent elmond arról, amit az illető magának sem mer bevallani. Már nem csupán a következő lépés ismeretlen számára; most már az életéért is harcolnia kell.

Az előadás ritmusához jelentős mértékben hozzájárul Samudovszky Adrián, aki a pályakezdők figuráit életre keltve jeleníti meg a színpadon. Samudovszky fiatal karakterei, Mortimer és Davison, maguk is elindulnak a csúcsok felé, ám különböző okokból kudarcot vallanak. Davison esete viszonylag egyszerű, hiszen csupán rossz helyen és rossz időben bukkant fel. Ezzel szemben Mortimer egy sokkal bonyolultabb figura, akinek belső világában nem dőlt el, hogy melyik királynő iránt érez mélyebb vonzalmat. Számára a saját léte mellett senki más nem létezik, így a világot kizárólag saját perspektívájából szemléli. Képessége, hogy ártatlan és tapasztalatlan benyomást keltsen, ám áldozatai iránti kiszolgáltatottsága felszínre hozza rejtett ragadozó ösztöneit. Samudovszky játéka már-már groteszk, hiszen Mortimer alakjában a gyengébb nem iránti végtelen naivitás és rajongás, valamint a férfiak brutális durvasága egymás mellett él, feszültséget teremtve a karakter dinamizmusában.

A két főszereplő ellentétes női sorsokat él meg. Magányosak, de nem egyformán. Máriát a börtönben is férfiak dongják körül, míg Erzsébet megtartani igyekszik azt az egyet, akit igaznak hisz. Pallagi Melitta okos és vonzó asszony a címszerepben. A kezdetben a plafonra erősített láncon pörgő Stuart Mária végzete saját könnyelműsége. Remélt szabadulása érdekében belekezd olyan játszmákba is, amelyeket messzire kerülnie kellene. Homonnai Katalin az idősödő nő portréját adja Erzsébet alakítójaként. Az uralkodó a közvetlen környezetétől már nem kap hízelgés nélküli visszajelzést. Erzsébet képtelen elengedni Leicestert. A zárlatra a királynő összetételből eltűnik az uralkodó, és csak a NŐ marad. Az uralkodó feláll a munkaterületen felejtett kiskocsira. Győzött, de nem néz körbe diadalittasan. Ünnepi beszéde visszafogott. Már nincs mögötte senki, örök magány várja.

Az üresjáratok nélküli, egyfelvonásos Stuart Mária előadás a kényszerű politikai pragmatizmust és annak áldozatait tematizálja. Nincs mese, dönteni kell, különben véged van. De ha leteszed valami mellé a voksod, akkor sem biztos, hogy életben hagynak. Valamikori humanizmusukat, ha volt egyáltalán, fokozatosan vesztik el a hatalom közelében lévők. Friedrich Schiller több mint kétszáz éves klasszikusa a Ráday utcában azokról a szélsőséges játszmákról szól, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a legfőbb vezető kegyeiben bármi áron, de megmaradjon a feltörekvő vagy egyszerűen túlélésre játszó közember/politikus.