Orbán Balázs véleménye szerint az uniós források lehívásának folyamata kedvező irányban halad, azonban ez a megállapítás csupán akkor állja meg a helyét, ha figyelmen kívül hagyjuk a befagyasztott összegeket.
A kohéziós alapok lehívási rangsora szempontjából kedvező helyzetben vagyunk, azonban a helyreállítási alapnál a végső helyezésünk sajnos az utolsó előtti pozíciót jelenti. Továbbá, Magyarország, a 27 uniós tagállam közül egyedüliként, már több mint 400 milliárd forintnyi uniós forrástól esett el. Emellett aggasztó kérdés, hogy az idei költségvetés EU-s bevételeinek megvalósulása mennyire biztos.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, egy inspiráló és pozitív hangvételű interjút nyújtott a Portfoliónak.
A december 31-én megjelent beszélgetésben a politikus a következőket mondta az EU-s pénzekről:
"Az európai uniós forrásoknál sem látok strukturális problémát. A jövő évi költségvetésben 3700 milliárd forintnyi forrás van betervezve, miközben a forráslehívások rangsorában most éppen a 7. helyen állunk a huszonhét tagállam közül. Vannak, akik azon dolgoznak, hogy elvegyék tőlünk ezeket a forrásokat, de ezeket a támadásokat eddig mindig el tudtuk hárítani, és ezután is el fogjuk tudni hárítani."
Megvizsgáltuk Orbán Balázs állításait, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek több szempontból is hiányosak és félrevezetőek, amikor az EU-s források Magyarország általi lehívásának hatékonyságát próbálják bemutatni.
Magyarország a 2021-2027-es uniós költségvetési ciklusban 21,7 milliárd euróra jogosult különböző kohéziós politikai alapokból (a Kohéziós Alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alap Pluszból és az Igazságos Átmenet Alapból).
A kohéziós alapok kifizetéseit az Európai Bizottság folyamatosan frissülő adatvizualizációs platformján lehet nyomon követni. Ezt az információt az EU Payments fül alatt található linken érheted el.
A legutóbbi, december 23-i frissítések alapján Magyarország a 21,7 milliárd eurós keretéből eddig 1,8 milliárd eurót hívott le, ami a teljes összeg 8,3 százalékát jelenti.
Orbán Balázs megkeresésünkre elmondta, hogy a Portfolio-interjúban említett hetedik hely a rangsor egy régebbi, novemberi állapotát tükrözte.
A legújabb statisztikák alapján már nem a hetedik helyen állunk a kohéziós alapok forrásainak lehívásában, azonban a Bizottság által közzétett adatok azt jelzik, hogy Magyarország teljesítménye az EU átlagát meghaladja, és a tagállamok élbolyába tartozik.
Ez a kép viszont önállóan megtévesztő lehet, mivel figyelmen kívül hagy két lényeges tényezőt:
Orbán Balázs egy interjúban kifejtette, hogy "vannak olyanok, akik azon fáradoznak, hogy elvonják tőlünk" az uniós támogatásokat. Azonban azt nem hozta szóba, hogy december 31-én Magyarország számára ténylegesen egymilliárd euró veszett el.
Mi történt, és hogy jutottunk idáig?
Az EU Tanácsa még 2022 decemberében szankcionálta Magyarországot az úgynevezett jogállami feltételességi eljárásban, mert úgy látta, hogy a kormány nem tett megfelelő lépéseket a korrupciós kockázatok és az összeférhetetlenség ellen. A szankció értelmében a kohéziós alapok teljes, 21,7 milliárdos keretéből összesen 6,3 milliárd forintot felfüggesztettek (ez egészen pontosan három operatív programot érint, a Környezeti és Energiahatékonysági, az Integrált Közlekedésfejlesztési, valamint a Terület- és Településfejlesztési programot, ezek 55 százalékát függesztették fel.)
A felfüggesztés elvileg bármikor feloldható, azonban a feltételességi eljárásra vonatkozó szabályozás tartalmaz egy fontos kikötést. Eszerint "az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai az n+2. évet követően már nem integrálhatók a költségvetésbe".
Ez azt jelzi, hogy a három érintett operatív program 2022-re vonatkozó költségvetésének 55 százaléka,
A 2024. december 31-i állapot szerint 1,04 milliárd euró, amely a jelenlegi árfolyam alapján 430 milliárd forintnak felel meg, véglegesen eltűnik.
Bár az EU-s összehasonlításban figyelemre méltó, hogy a kohéziós alapok teljes keretének 100%-ából már 8,3%-ot sikerült lehívnunk, fontos megjegyezni, hogy az év végi határidővel 4,8%-ot elvesztettünk. Ennek következtében a legoptimistább forgatókönyv szerint is csupán a 95%-os lehívási arány elérése tűnik reális célnak.
Továbbá, amennyiben a kormány nem képes biztosítani a felfüggesztés feloldását, az ország minden évben újabb jelentős pénzügyi veszteségekkel szembesülhet. Ennek következményeként a 2022-ben felfüggesztett teljes 6,3 milliárd euró akár véglegesen is elveszhet.
A kohéziós alapok lehívási rangsora, amelyre Orbán Balázs utalt, önmagában félreérthető, hiszen a jelenlegi költségvetési ciklusban az uniós forrásoknak van egy másik lényeges aspektusa is. A 21,7 milliárd eurós keretösszegű kohéziós alapok mellett Magyarország számára a helyreállítási alapból (Recovery and Resilience Facility, RRF) is érkezhetnek pénzek, amelyek jelentős hatással lehetnek a gazdasági helyreállításra és fejlődésre.
Magyarországnak az RRF-ből 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel járna, a teljes lehívható összeg tehát nagyságrendileg a kohéziós pénzek felét teszi ki.
Más uniós tagállamok esetében az RRF szerepe kiemelkedőbbé válhat, mint a hagyományos kohéziós támogatások. Például Olaszország számára a kohéziós alapokból várható összeg 42,2 milliárd euróra rúg, míg az RRF keretében 71,8 milliárd eurónyi támogatást és 122,6 milliárd eurónyi hitelt vehet igénybe.
Magyarország az RRF-pénzek lehívásának terén az uniós átlaghoz képest jelentősen gyengébben szerepel, szemben a kohéziós pénzek felhasználásával, ahol sokkal sikeresebb eredményeket mutat.
Az RRF kifizetései szorosan összefonódnak az Európai Bizottság és a Tanács által Magyarország számára jóváhagyott helyreállítási terv feltételeivel, amelyek 27 kiemelt "szupermérföldkő" teljesítéséhez kötődnek. Az uniós intézmények értékelése alapján ezek a feltételek eddig nem teljesültek, ami miatt Magyarország csupán korlátozott előfinanszírozást tudott igénybe venni a terv REPowerEU szekciójához. Ennek keretében 140 millió eurónyi támogatást és 780 millió eurónyi hitelt sikerült elérni.
A Bizottság nem állít fel rangsort az RRF kifizetéseivel kapcsolatban, ahogyan azt a kohéziós alapok lehívásánál teszi. Ezért az RRF Eredménytáblájából származó tagállami adatokat elemeztük, hogy megvizsgáljuk, az egyes országok eddig a rájuk jutó támogatás és hitel hány százalékát használták fel, valamint a helyreállítási terveikben kitűzött célok és mérföldkövek hány százalékát sikerült megvalósítaniuk.
Magyarország a 2,2 százaléknyi lehívott támogatással csak Svédországot előzi meg, és Svédország mellett mi vagyunk a másik tagállam, amelyik még egyetlen célt vagy mérföldkövet sem teljesített. Svédország egyébként december 20-án nyújtotta be első, 1,6 milliárd eurós fizetési kérelmét, ha ezt jóváhagyják, akkor Magyarország az utolsó helyre csúszhat vissza.
Az is jól látszik, hogy az RRF-támogatás lehívásával a legtöbb tagállam gyorsabban halad, mint a kohéziós pénzek felhasználásával. Míg a kohéziós rangsort Hollandia 14 százalékos lehívási aránnyal vezeti, az RRF-támogatásnál Svédországot és Magyarországot nem számítva 13,3 és 76,7 százalék közötti arányokat hoznak az EU-s országok.
A hitel felhasználásának összehasonlítása bonyolultabb feladat, mivel sok tagállam nem is nyújtott be igényt erre. Azok közül, akik éltek a lehetőséggel, Magyarország a maga 19,9%-os lehívási arányával (amely, ahogy már korábban említettük, teljes mértékben előfinanszírozott) sikeresen megelőzi Spanyolországot, Ciprust, Belgiumot és Horvátországot.
Az RRF-nél is fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország elveszíti a rendelkezésre álló pénz legalább egy részét.
Az RRF-rendelet szerint 2026 végéig minden kifizetést végre kell hajtani. Ez azt jelenti, hogy ha a kormány valamikor teljesíti a szupermérföldköveket, akkor már csak korlátozott idő áll rendelkezésére a források lehívására.
A 140 millió eurós támogatás kifizetésekor a Bizottság hangsúlyozta, hogy ezt a későbbi normál utalásokból fogják levonni. Amennyiben viszont nem történnek meg ezek az utalások – például ha a kormány nem teljesíti a 27 szupermérföldkövet –, akkor a támogatást vissza kell téríteni.
Orbán Balázs kifejtette, hogy a következő évre szánt költségvetésben összesen 3700 milliárd forintnyi uniós támogatás szerepel.
A 3700 milliárd forint az "európai uniós fejlesztési költségvetés" kiadási oldalát jelenti, és Orbán Balázs megerősítette, hogy erre a számra utalt.
Az uniós források lehívásával kapcsolatosan azonban nem ez az egyetlen lényeges információ, amit érdemes figyelembe venni.
A kiadási oldal nem azt tükrözi, hogy mennyi pénz érkezik Magyarországra az EU-tól, hanem inkább azt, hogy a magyar költségvetés mennyi összeget szán (vagy tervez szánni) különféle uniós programokra.
A költségvetés indoklásához csatolt ábra alapján világossá válik, hogy a 3700 milliárdos összeg tartalmazza azt a 700 milliárd forintot is, amelyet Magyarország az Európai Unió költségvetésébe utal.
A 2025-ös költségvetési törvényjavaslat indoklásához kapcsolódó mellékletek forrása: parlament.hu.
A kormány a bevételi oldalon összesen 2200 milliárd forintnyi támogatásra számít az Európai Uniótól. Ebből a pénzforrásból 1250 milliárd forint a kohéziós alapokból származna, míg 630 milliárd forint az Új Generációs Unió helyreállítási alapjából (RRF) érkezne.
Feltételezhető, hogy ez az összeg ténylegesen megérkezik-e.
A Költségvetési Tanács különösen az RRF-bevételeknél szkeptikus. A költségvetési törvényjavaslathoz csatolt véleményében a Tanács azt írta: "tekintettel arra, hogy a 2024. évi RRF kifizetési előirányzatnak az első 9 hónapban alig tizede teljesült, valamint, hogy a források felszabadításához szükséges feltételek teljesítésénél továbbra sem látszik számottevő haladás, a helyreállítási forrásokhoz kapcsolódó 2025. évi terveket jelentős kockázatok övezik."
Novemberben Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke a parlamenti üléssorozaton emelte ki, hogy a 2025-ös költségvetési javaslat kapcsán "az ÁSZ nem végezte el az uniós bevételek teljesíthetőségének értékelését, figyelembe véve az uniós forrásokkal kapcsolatban felmerült bizonytalanságokat és az elhúzódó döntési folyamatot".
