Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel osztom meg Önökkel, hogy mosogatóként nettó egymillió forintot keresek! Ez számomra nemcsak anyagi biztonságot jelent, hanem egy új lehetőséget is, hogy megismerjem a vendéglátás világát. Minden nap tapasztalok valami újat
Vannak olyanok, akik bármire hajlandók, csupán azért, hogy elkerüljék a nehéz megélhetést otthon. Íme!
Az "Aranyélet" rovatunkban minden vasárnap este megosztjuk olvasóink leveleit, legyenek azok pozitív vagy negatív tapasztalatok. Fontos megjegyezni, hogy szerkesztőségünk nem feltétlenül osztja a levelekben megfogalmazott véleményeket, és fenntartjuk a jogot, hogy a beérkezett írásokat átszerkesszük. Ezen kívül, a levelek stílusától és tartalmától függően nem garantáljuk, hogy minden írást közzéteszünk. Örömmel várjuk gondolataikat az [email protected] e-mail címen!
Néhány napja olvastam egy érdekes cikket arról, hogy hazánkban hároméves bérmegállapodást kötöttek a munkavállalói szakszervezetek és az országos munkaadók képviselői. Sajnos még mindig aggasztóan alacsonyak a magyar bérek, és a havi nettó jövedelmek jövőbeli kilátásai sem tűnnek rózsásnak. A helyzet így valószínűleg nem fogja javítani az életszínvonalat, ami komoly kihívás elé állítja a dolgozókat.
Szerencsésnek érzem magam, mert nem a magyar munkaerőpiacon próbálom meg a szerencsémet. Már négy éve élek Anglia déli részén a párommal, akinek a lánya itt él már 13 éve. 46 évesen több mint három év négy hónapot töltöttem el egy hotel konyháján mosogatóként, de emellett másodállásban is dolgoztam. Jelenleg egy étteremben vagyok főállásban mosogató, és a legjobb az egészben, hogy nem kell szállásért fizetnem, mert a párom lányánál lakunk.
A bruttóm havi 2668 font, ez bruttó 1.300.000 forintnak megfelelő. A havi nettóm 2004 font, ez odahaza 988 ezer forint. Órabérem 12 font, hétfőtől péntekig dolgozok mindig, a vasárnap mindig a túlóra napom, a szombat a szabadnap. Délelőtt 11-től délután 3 óráig dolgozok, aztán két óra szünet, majd 5 órától fél 10-ig vagy 10-ig tart az esti munka.
Angliában a munkámnak valóban van látszata, és a jövedelmem is elegendő ahhoz, hogy megéljek, még a mosogatás mellett is. Egy nem uniós ország, mint Anglia, sokkal élhetőbb környezetet kínál, mint Magyarország. Itt a bruttó és nettó bérek olyan szinten állnak, amire Magyarországon még sokáig várni kell. Én már nem tervezem, hogy hazaköltözöm. Az itteni lehetőségekhez csak annyira szükséges az angol nyelv ismerete, hogy az ember el tudjon boldogulni, a havi nettó jövedelem pedig elérheti az 1 millió forintot. Ezzel szemben Magyarországon a garantált bérminimum és az átlagbér is alacsony, és ez a helyzet 2025-re sem fog jelentősen változni. Ráadásul a magyar minimálbér már 14 éve nem mentes az adóktól.
Izgatottan várom, hogy mások hogyan reagálnak és milyen tapasztalatokat osztanak meg velem a levelem kibocsátása után.
