Napokig tartó ivásba menekült Gulyás László, miután kirúgták a Telesporttól. Az esemény mélyen megrázta, és úgy tűnt, hogy a pohár alján keresi a megnyugvást.

Egy hang, egy arc – a magyar sporttörténet szövetébe szőtt mesélő, akinek neve egybefonódik a legemlékezetesebb pillanatokkal. Gulyás László, a sportmédia ikonikus alakja, már 54 éve tartja a kezét a pulzuson, és pályafutása során 11 olimpiát és öt labdarúgó-világbajnokságot tudhat a háta mögött, mindezt tévés és rádiós szereplőként. Az ő szemén keresztül éltük át a győzelmek örömét és a vereségek fájdalmát, miközben olyan legendákkal dolgozott együtt, mint Vitray Tamás, Gyulai István és Knézy Jenő. A Blikk talk! műsorában a régi emlékek keltek életre, mesélve a sport világának varázslatos és néha keserédes pillanatairól.

- Egy kézilabdatorna alkalmával, két mérkőzés között Győrött jártam a sétálóutcában, amikor megjött a kedvem egy fagylalthoz - kezdte a 74 éves szerkesztő-riporter egyből egy számára kedves történettel az összetéveszthetetlen hangjáról. - A fagylaltos úr előre behajolva pakolászott a pultban, csak köszönnöm kellett, mire látatlanban így szólt: Gulyás úr, maga mit keres itt?"

Úgy véli, orgánumát egyrészt örökölte, ugyanakkor rettentő sokat dolgozott is érte. Amikor a hozzá kötődő legemlékezetesebb sportpillanat került terítékre, a Heysel-tragédia jutott eszébe, ami karrierje szerinte legemlékezetesebb malőrje volt, még ha nem is csak ő tehetett róla. A Juventus focicsapata játszott BEK-döntőt 1985-ben a Liverpoollal, a találkozón kirobbant szurkolói balhé közben 39-en vesztették életüket.

- Akkor nem tudtam, hogy mi történik. Egy belgrádi barátom üvöltött lefelé, hogy öt halott van, előttem az olasz RAI csatorna kommentátora mellett egy olasz szurkoló kapott szívinfarktust és hunyt el. Majd az európai futballszövetség, az UEFA adott ki egy közleményt, hogy a végrehajtó tanácsa ülésezik. Ennyit tudtam az egészről - elevenítette fel a labdarúgás történelmének egyik legsötétebb estéjét. - Nem tudsz mit mondani, mert nincs információd és legfeljebb csak siránkozni tudsz, mert nem látod rendesen, mi történik. Rám szóltak Budapestről, hogy adjam vissza a hangot, majd adnak alá zenét... A mai napig nem jártam utána, és most már nem is akarok, hogy kinek, kiknek a döntése volt. 1985-öt írtunk, ahol egy döntéssel nagyon nehéz lett volna szembeszegülni, tehát lehet, az egész karrierem ráment volna, ha én azt mondom, hogy nem adom vissza a hangot. Lehet, hogy a szakma egy részében nagy megbecsülésnek örvendenék, csak már én nem lennék a szakmában.

Határozott személyisége miatt nem volt idegen számára a konfliktus, így például 2007-ben, amikor el kellett hagynia a TeleSportot, nem ez volt az első alkalom, hogy összetűzésekbe keveredett.

- Természetesen megviselt. Kit ne viselne meg? - kérdezett vissza, miközben a valódi okokat soha nem tudta meg. - Egy ideig itthon maradtam, talán négy napig. Elkezdtem inni, ami egyébként teljesen idegen tőlem. Olyan mély pontra jutottam, ahonnan nem láttam ki, nem tudtam, hova tartok. Másként viselkedtem, zárkózottabb lettem, és fel kellett magam rázni ahhoz, hogy újra embertársaim közé merészkedjek. Nem akartam, hogy megkérdezzék, hol vagyok, vagy miért nem tűnök fel a képernyőn.

Bár még mindig úgy érzi, hogy munkássága a médiában nem teljesedett ki, az évek során számos felejthetetlen pillanatot ajándékozott a közönségnek és saját magának egyaránt. Különösen emlékezetes esemény volt Szilágyi Áron 2012-es olimpiai aranyérme Londonban, amely pontosan 64 évvel követte a Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf nevével fémjelzett kardcsapat aranyérmét. Ezt a történelmi győzelmet édesapja, Gulyás Gyula közvetítette az angol fővárosból, így a két generáció találkozása egy különleges érzelmi töltetet adott az eseménynek.

- Lantos Gábor lemondott róla a javamat szolgálva. Ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni, és nem tudom eléggé megköszönni neki - mesélte, miközben a szemeiben könnyek gyülekeztek. Hozzátette, hogy a döntő előtt valahol a szívében már érezte, hogy Szilágyi sikere lehetséges, de amikor végül megérkezett a győztes találat, akkor is mélyen megérintette az esemény. - Még most is érzem, ahogy a torkom elszorul. Felhívtam Lantost, hogy még egyszer kifejezzem a hálámat, majd a boldogság és az érzelem összecsaptak bennem, és a nyílt utcán zokogni kezdtem. Apám arca jelent meg előttem...