Nagy Dávid: Donald Trump "gázai Riviéra" projektje ezen a négy kulcskérdésen múlik - Mandiner

A történelem során a háborúk gyakran kéz a kézben jártak a kitelepítésekkel és lakosságcserékkel. Ezek az események azonban szinte mindig erőszakos vagy kényszerített körülmények között zajlottak, súlyos emberi és anyagi áldozatokkal jártak. Emiatt sokkal inkább a "etnikai tisztogatás" fogalma illik rájuk. Nem meglepő tehát, hogy a nemzetközi jog mára egyértelműen elítéli ezeket a gyakorlatokat.

Igen kevés jó történelmi példa van rá. Jogi kiskaput kínálhat még a IV. genfi egyezmény 49. cikkének (2) bekezdése, amely rendelkezik a háború alatt megszállt terület teljes vagy részleges kiürítéséről. Ez azonban csak legvégső esetben, a lakosság védelme és katonai okok esetében, átmenetileg történhet, azzal a vállalással együtt, hogy az evakuált személyeket a háború megszűnése után azonnal hazaszállítják.

Az új amerikai adminisztráció koncepciója ebben az esetben meglehetősen zavaros. Trump csapata a közelmúltban önkéntes és átmeneti kitelepítési lehetőségekről beszél, míg az elnök legfrissebb nyilatkozataiban meglepő módon Gáza megvásárlásáról és arról értekezik, hogy a lakosságot olyan életszínvonalon kellene letelepíteni, hogy ne érezzék szükségét a visszatérésnek az övezetbe.

2023 szeptemberében, még a háború kitörése előtt, a Palesztin Politikai és Felmérési Kutatóközpont (PCPSR) által végzett felmérés szerint a Gázai övezet lakosságának körülbelül 31%-a mérlegelte a kivándorlás lehetőségét.

Hiszen így csökkentené a zsarolási lehetőségeit és a támogatói bázisát is.