Milyen íze lehet a plutóniumnak? Egy vegyész kipróbálta - Üdvözlet Magyarországról!
A Manhattan Projekt keretein belül, 1944 augusztusában, egy fiatal amerikai vegyész, Donald F. Mastick élete egy váratlan fordulatot vett, amikor egy szokatlan baleset érte. Ez az esemény nem csupán a plutóniumra leselkedő veszélyekre világított rá, hanem egyben mélyebb rálátást is biztosított e ritka és halálos radioaktív fém különleges tulajdonságaira. Az eset hatása nemcsak a tudományos közösségre volt kihatással, hanem Mastick személyes életére is, örökre nyomot hagyva a kutatás iránti elkötelezettségében.
Egy napos új-mexikói reggelen, a Los Alamos-i titkos laboratóriumban Mastick egy apró üvegcsével dolgozott, amely 10 milligrammot tartalmazott a radioaktív anyagból. Az üvegcse váratlanul eltört, és a tartalom egy része a vegyész szájába fröccsent. Mastick azonnal érezte az anyag erős, fémes ízét a nyelvén.
Egy 1999-es New York Times cikk alapján a balesetet követően Mastick a Manhattan Projekt híres orvosához, Dr. Louis Hempelmannhez fordult segítségért. Az orvos azonnal cselekedett: két különböző oldatot készített, amelyekkel Mastick kiöblíthette a száját. Az első oldat nátrium-citrátot tartalmazott, amely kémiai reakcióba lépett a vegyész szájában lévő plutóniummal, és oldható anyagot hozott létre. A második öblítő bikarbonátot tartalmazott, amely visszaállította az anyag oldhatatlanságát. Az első öblítést követően majdnem fél milligramm plutónium távozott Mastick szájából, de a biztonság kedvéért tizenegyszer még meg kellett ismételnie az öblítést.
A baleset után Mastick lehelete olyan radioaktív volt, hogy 2 méter távolságból is képes volt elmozdítani a sugárzásmérők mutatóit, a vizeletében pedig évtizedekig kimutatható volt az anyag. A rendkívül veszélyes baleset ellenére Mastick teljesen felépült, folytatta a munkáját, és 87 éves koráig élt, 2007-ben hunyt el. Érdekesség, hogy annyira értékes volt a férfi által lenyelt fém, hogy a összegyűjtötték a gyomrába került maradékot, hogy aztán később még felhasználják.
A plutónium egy lenyűgöző, ezüstösen csillogó mesterséges, radioaktív fém, amelyről a New York Times egy különleges, "állatszerű" meleget említ, amit koncentrált formában sugároz. E fém neve a Plútó bolygóról származik, és érdekes módon, kis mennyiségben lilás színű folyadékként is megjelenhet. Rendkívüli értéke miatt a Manhattan Projekt keretein belül egy különleges csapatot alakítottak ki, amely a véletlenül szétszóródott plutónium visszanyerésére specializálódott.
