Mi zajlik a Facebook háza táján? Vajon igazat mond-e Zuckerberg?
Fotó: Getty Images - Facebook: ezentúl minden másként lesz?
Mark Zuckerberg, a Meta vezérigazgatója és legnagyobb tulajdonosa 2025. január 7-én egy videóüzenettel állt elő. A nagy hírügynökségek az üzenetnek főleg azt a részét hangsúlyozták, hogy a Meta befejezi a külső tényellenőrzőkkel való együttműködést. Valójában a nyilatkozat ennél jóval többről, és sokkal fontosabb dologokról (is) szólt. Ezek közt van egy olyan is, amely miatt az európai jogalkotók és a DSA, a digitális szolgáltatásokrüól szóló európai jogszabály végrehajtói is komolyan elkezdhetnek aggódni.
A Meta vezetője nemrégiben olyan intézkedéseket ismertetett, amelyek régóta megosztják a közvéleményt. Ebben az írásban arra törekszem, hogy feltárjam a bejelentések mögötti összefüggéseket, különös figyelmet fordítva a politikai és technológiai aspektusokra. A blogbejegyzés során részletesen áttekintem Zuckerberg szavait (dőlt betűs részek), és - egyedi stílusban - kommentek formájában igyekszem kiegészíteni a szöveget, hogy jobban megérthessük a mögöttes jelentéseket és a kontextust.
Zuckerberg az öt pontba foglalt intézkedéscsomagot azzal vezeti fel, hogy szeretne "visszatérni a gyökerekhez", hiszen eredetileg azért alapította a Facebookot, hogy "hangot adjon az embereknek".
Ez a megállapítás még akkor is óriási túlzás, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy technológiai vállalatok hajlamosak magukat olyan szervezeteknek feltüntetni, amelyek nemes célokat szolgálnak, ahelyett, hogy a profitmaximalizálásra összpontosítanának. A Facebook kezdetben leginkább a mások profiljainak figyelemmel kíséréséről és a kapcsolatépítésről szólt, később pedig a hirdetések értékesítése vette át a főszerepet. Az, hogy a Facebook a szólás szabadságának egyik legfontosabb színhelyévé vált, inkább egy "nem várt következmény", mintsem az alapvető szándék.
A szürke zóna ipari titánja
Zuckerberg szerint azonban ez a nemes törekvés egyre inkább háttérbe szorul. A kormányok és a "hagyományos média" nyomására a Facebooknak fokozottan cenzúráznia kellett, gyakran politikai érdekek miatt.
Ez a kijelentés számos kérdést vet fel, és mögötte egy rendkívül összetett problémahalmaz vagy történet húzódik meg, amelyet próbálok tömören összegzeni.
Egyfelől érdemes tisztázni, hogy mit is értünk "politika" alatt, másfelől pedig az is fontos, hogy Zuckerberg milyen specifikus kategóriákra utalhat ebben a kontextusban. A helyzet az, hogy a jogszerű, de sokak számára elfogadhatatlan tartalmak (mint például a cuki kiscicás videók) és a nyilvánvalóan jogellenes anyagok (mint a gyermekpornográfia) között hatalmas szürke zóna húzódik. Ezt a jelenséget a szakirodalomban "jogszerű, de taszító" (angolul: "lawful but awful") tartalomnak nevezik. E tartalmakat a Facebook vagy eltávolítja, vagy korlátozza a terjedésüket, például "shadowbanning" módszerével. Ha alaposabban megvizsgáljuk a Facebook eltávolítási statisztikáit (a globális adatok itt, míg az európaiak itt érhetők el), tizenkét különböző kategóriát találunk. Ezek közül csupán három minősül egyértelműen jogellenesnek; sok esetben csak egyes szituációkban vagy egyes országokban (például gyűlöletbeszéd) minősülnek annak, míg léteznek olyan tartalmak is, amelyek nem jogellenesek, csupán zavarba ejtőek, mint a pornográfia, az erőszakos ábrázolás, a zaklatás vagy a spam. Nyilvánvaló, hogy egy pár perces nyilatkozatban nem lehet minden részletre kiterjedni, de az, hogy a "szürke zóna" moderálásáért a "kormányzatok" és a "hagyományos média" felelősségét hangoztatják, enyhén szólva is félrevezető. Valójában a Facebook már a kezdetektől fogva, elsősorban saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva, saját hatáskörében moderálta a szürke zóna elemeit.
A nagyon általános megfogalmazás ellenére elég valószínű, hogy Zuckerberg egy konkrét ügyre (is) gondolhatott a mondat megfogalmazásakor. Még tavaly augusztusban volt hír, hogy egy levélben azt írta, hogy "megbánta," hogy engedett a kormányzati nyomásnak és "cenzúrázta" (ez nem tudjuk, mekkora arányban volt teljes törlés és terjedéslassítás) a Covid-19-cel kapcsolatos "dezinformációnak" minősülő posztokat. A megbánásnak lehet köze ahhoz is, hogy még 2022-ben több déli állam beperelte a Biden-kormányzatot, hogy nyomást gyakorol a közösségi médiafelületekre. Ebből lett a Murthy v Missouri ügy, amely megjárta a Legfelsőbb Bíróságot is, amely 6:3 arányban úgy döntött, hogy nem alkotmánysértő, ha a kormányzat kapcsolatba lép a közösségi médiacégekkel és esetleg javasol nekik valamit.
Az "elnyomott" közösségi óriás: a láthatatlan hatalom A közösségi média világában léteznek olyan platformok, amelyek látszólag hatalmasak és dominálják az online teret, ám a háttérben gyakran egyfajta elnyomás és kontroll érzése lengi körül őket. Ezek az "elnyomott" közösségi óriások nemcsak a felhasználók adatait gyűjtik, hanem manipulálják is a tartalomhoz való hozzáférést, az algoritmusok révén pedig az egyéni hangok gyakran elvesznek a zajban. A látszat ellenére ezek az óriások sokszor a saját felhasználóik érdekeivel ellentétes irányba terelik a diskurzust, miközben a láthatóságot és az elérhetőséget ígérik. Az online közösségek így nem csupán platformok, hanem a hatalom és a kontroll harcának színterei is, ahol a felhasználók hangja sokszor elnyomva, vagy éppen csak a felszínen jelenik meg.
A Facebook a "nyomás" miatt kénytelen volt egyre komplexebb rendszereket építeni, amelyek százalékosan ugyan keveset hibáztak, de még 1%-nyi hiba is milliókat érint.
Ez a kijelentés részben igaz, részben azonban ismét csak van benne némi ferdítés, illetve felelősséghárítás. Az tökéletesen igaz, hogy a Facebookon olyan gigantikus mennyiségű tartalom keletkezik (naponta kb. 1 milliárd poszt), hogy ennek egy töredék százaléka is a sokmilliós nagyságrendben mozog. Az azonban biztosan nem igaz, hogy a komplex rendszerek építése, sőt általában a zavaró tartalmak moderálása a hagyományos sajtó és a kormányzat nyomására történt volna. A zavaró tartalmak moderálása már a Facebook kezdeteitől jelen van, de a 2010-es évek közepéig nagyobbrészt bejelentésre törölték a posztokat, általában emberi moderátorok. A rendszereket (tartalomfelismerő mesterséges intelligenciákat) a Facebook azért kezdte el építeni, mert az (ismét hangsúlyozva, nagyobbrészt önként vállalt) "kézi" tartalommoderálás a mennyiségek miatt tarthatatlanná vált. Milliárdos nagyságrendben nem lehet kézzel moderálni. És mivel a tartalmak szerteágazóak (tartalmilag, kulturálisan, területileg stb.), az egyes rendszereknek hihetetlenül kifinomultaknak kell lenniük, hogy képesek legyenek felismerni pl. az iróniát vagy a nem explicit gyűlölködést, mondjuk, egy mémben.
A közelmúltbeli választások azonban kulturális fordulópontot jelentek - mondja ezután Zuckerberg -, amely a szabad véleménynyilvánítás felé mutat.
A közösségi médiában a szólásszabadság és a "biztonságos online tér" csak egymás rovására érvényesíthető. Minél biztonságosabb akar egy közösségi médiaszolgáltatás lenni, annál jobban fogja csorbítani a szólásszabadságot. Ugyanakkor természetesen hatalmas véleménykülönbségek vannak azzal kapcsolatban, hogy hol kell megtalálni az egyensúlyt. Az USA-ban politikai oldalak vállalták fel a két oldal képviseletét. A republikánusok a szólásszabadság, míg a demokraták a biztonságos online tér mellett tették le a garast. Ráadásul - ahogy már ez a politikában csak lenni szokott - mindkét oldal érzelmileg is mozgósító erejű címkéket ragasztott a másikra. A republikánusok "woke" jelzővel illették a demokratákat, azzal vádolva őket, hogy elszakadtak a józan észtől, és fontos társadalmi kérdések megvitatását akadályozzák meg (mint pl. a bevándorlás és a genderkérdés), valamiféle homályos politikai korrektség jegyében, addig a demokraták a demokráciára és a társadalomra veszélyes gyűlöletbeszéd és dezinformáció pártolásával vádolták az ellenoldalt. Trump és a republikánusok győzelmével úgy tűnik, hogy a szólásszabadság hívei elsöprő többségbe kerültek. Zuckerberg valószínűleg ezt nevezi "fordulópontnak" (tipping point).
Először is kirúgjuk a tényellenőrzőket és a "community notes"-szal (kb. közösségi megjegyzés) helyettesítjük őket, mondja Zuckerberg. A hagyományos média Trump megválasztása után 2016-ban arról panaszkodott, hogy a dezinformációnak mekkora szerepe volt a választás során. Mi jóhiszeműen a tényellenőrzőket láttuk a megoldásnak, de kiderült, hogy ők politikailag elfogultak.
Először is, érdemes néhány szót ejteni a tényellenőrzőkről. A tényellenőrzés mint újságírói gyakorlat állítólag Ronald Reagan elnökségéig nyúlik vissza, de az internet elterjedése radikálisan átalakította ezt a folyamatot. A közösségi média 2016 körüli válságának hatására a Meta (akkor még Facebook) is felismerte, hogy a dezinformációval szembeni harcban ez a megközelítés lehet az egyik kulcs. Ekkor alakult ki egy külső tényellenőrzőkből álló globális hálózat, amely ma már több száz tagot számlál, beleértve cégeket, hagyományos médiát és civil szervezeteket, akiknek akkreditációval kell rendelkezniük. A Meta saját leírása szerint az álhírek kiszűrése két fő módszerrel történik: vagy a mesterséges intelligencia azonosítja őket viselkedési és terjedési minták alapján, vagy a felhasználók bejelentése révén kerülnek a figyelem középpontjába. Ezt követően a tényellenőrző szervezetekhez jutnak, ahol különböző minősítéseket kaphatnak, mint például "Hamis", "Módosított" vagy "Részben hamis". Az így megjelölt tartalmak esetében a Facebook algoritmusai általában korlátozzák a hír terjedését, tehát nem törlik őket, de figyelmeztetéseket adnak hozzá, ezzel próbálva tájékoztatni a felhasználókat.
Bár pontos részleteket nehéz találni arról, hogy mely konkrét események váltották ki a republikánusok felháborodását, valószínű, hogy Donald Trump bizonyos megszólalásait érintő tényellenőrzések (például ez) jelentős szerepet játszottak. Emellett nem elhanyagolhatóak a jobboldalon felmerült más botrányos helyzetek sem, mint például amikor a keresztény-konzervatív szatirikus portál, a Babylon Bee híreit a tényellenőrző Snopes gyakran álhírekként azonosította, miközben azok valójában szatírák voltak.
Ami a Community Notes rendszert illeti, ez az X platform új és izgalmas fejlesztése. Az alapvető funkciója, hogy bármely felhasználó csatlakozhat közreműködőként, így hozzájárulhat a tartalom minőségéhez. A közreműködők lehetőséget kapnak arra, hogy megjegyzéseket fűzzenek a bejegyzésekhez, és értékelhessék más felhasználók hozzászólásait. Amennyiben egy megjegyzést a közösség értékesnek talál, az a nyilvános felületen is megjelenik, így szélesebb körben hozzáférhetővé válik. A rendszer működésének alapja, hogy a megjegyzések értékelése különböző nézőpontokból is pozitív visszajelzéseket kell, hogy kapjon. A Community Notes eddigi teljesítményét egy nemrégiben készült empirikus tanulmány is elismerően értékelte. A korábban Birdwatch néven ismert platform teljes mértékben átlátható, és a részletes dokumentációja, valamint a forráskódja a GitHubon is elérhető, lehetővé téve így bárki számára a rendszer mélyebb megismerését.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a Zuckerberg-interjúnak tulajdonképpen az a legkevésbé vitatható része - a tényellenőrzők "elzavarása" és egy relatíve jól működő közösségi ellenőrzési rendszer "üzembe helyezése" -, amely a legnagyobb figyelmet keltette és felháborodást kiváltotta.
Másodszor is egyszerűsítjük a tartalommoderálási irányelveinket, és eltávolítunk számos olyan korlátozást, amelyek a bevándorlásra és a nemi identitásra vonatkoznak. Ezek a korlátozások "elszakadtak a mainstream diskurzustól" - így fogalmazott Zuckerberg, aki szerint ez a kifejezés arra utal, hogy ezek az irányelvek egyre kevésbé tükrözik a hétköznapi gondolkodást. Az eredetileg inkluzívnak szánt mozgalmak mára sokszor inkább az emberek véleményének elnyomására szolgálnak.
Ahogy azt fentebb említettem, ezeknél a témáknál ismét a szürke zónában találjuk magunkat, és úgy tűnik, hogy a republikánus oldal számára e két kiemelkedően fontos téma esetén az a bizonyos egyensúlykeresés a szólásszabadság irányába fog elmozdulni. Az persze egy jó kérdés, hogy hogyan fognak ehhez viszonyulni az egyébként jó amerikai hazafi felhasználók milliói, akik szerencsétlenségükre bevándorló háttérrel rendelkeznek vagy történetesen melegek, de ez, ahogy szokták mondani, legyen az ő bajuk. (Csak ironizálok természetesen, de nagyon kíváncsian várom a társadalmi fogadtatását.)
Harmadszor, mondja Zuckerberg (és ez a megjegyzése erősen kapcsolódik az előzőhöz), a közösségi szabályok kikényszerítésén akarnak változtatni. A moderációs szoftvereket úgy állítják majd be, hogy csak az illegális tartalmakat szűrje ki, a kisebb szabálysértéseket pedig csak akkor, ha jelentették őket. Zuckerberg itt utal arra a dilemmára, amelyet fentebb jeleztem, hogy ez egy "trade-off" helyzet: ha erősek a szűrők, akkor sok "jó cuccot" is kiszűrnek - azaz "cenzúráznak", most az lesz a probléma, hogy sok "bad stuff" is látszani fog.
Most ismét egy leegyszerűsítési kérdéssel találkozunk, amelynek megoldását a közeljövő fogja meghatározni. Az illegális és legális tartalom közötti határvonal megrajzolása - néhány nyilvánvaló esetet leszámítva - nem mindig egyszerű. Például az Egyesült Államokban a gyűlöletkeltő és uszító beszéd sokkal nagyobb toleranciát élvez, mint Európában. Mit is takar pontosan a gyűlöletkeltő szervezet fogalma? Ezen kívül számos olyan tartalom létezik, amely káros, de jogilag nem számít illegálisnak. Gondoljunk csak a cyberbullyingra, a pornográfiára, az önsértésre vagy az erőszak ábrázolására – ezek mind legálisak. Akkor ezek a tartalmak csak bejelentés alapján fognak eltávolításra kerülni? Elképzelhető, hogy hosszú percekig vagy akár órákig végignézhetjük, amint valaki az öngyilkosságát közvetíti? Ezt nehezen tudom elképzelni. Ismét hangsúlyozom, hogy egy ilyen rövid nyilatkozat keretein belül lehetetlen minden részletet kifejteni, de az, hogy minden, ami nem illegális, kizárólag bejelentések alapján foglalkoztatja majd a platformokat, szinte biztosan nem igaz. Úgy vélem, a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció lesznek a fókuszban (a már említett 12 kategória közül). Ugyanakkor a Facebook eddig sem tiltotta be a dezinformációt, csupán a terjedését próbálta lassítani. Arról pedig még nem hallottunk, hogy mi fog történni ezzel a lassítással, vagy a „shadow banning” intézkedésekkel. Egyáltalán, minősül-e ez a lassítás cenzúrának?
Zuckerberg bejelentette, hogy negyedik alkalommal ismét fókuszba helyezik a közéleti tartalmakat. Eddig azt hangoztattuk, hogy ezek a tartalmak stresszelik az embereket, ezért nem népszerűsítettük őket. Most azonban úgy tűnik, hogy egy új időszak küszöbén állunk, és az emberek ismét vágynak arra, hogy hozzáférjenek ezekhez az információkhoz.
Nos, a videónak ez a része már valóban igen furcsa. Még nincs egy éve sem, hogy a Meta bejelentette, hogy nem ajánlja többé az ajánlóalgoritmusokkal vezérelt felületein (Newsfeed, Reels stb.) a politikai tartalmakat, csak ha valaki kifejezetten feliratkozott a politikai csatornákra. Lehetséges, hogy a választás elmúltával, a lecsökkent felelősség hatására döntött így a Meta, de valószínűbb, hogy emögött is egy kérés van. Nagy kérdés, hogy ha ezt Trump kérte, adott esetben nem fog-e épp őrá visszaütni. Senki nem garantálja, hogy a republikánus oldalt fogják az algoritmusok preferálni.
A moderációs csapat Texas államba költözéséről beszélve Zuckerberg az ötödik pontban egy érdekes szimbolikus gesztust emel ki. A legdélebbi, legkonzervatívabb államba való átköltözés nem csupán logisztikai lépés, hanem üzenet is. Az igazi lényeg azonban, amit a videóüzenet végén, szinte mellékesen említ, sokkal jelentősebb. Zuckerberg először arról tájékoztat, hogy együttműködnek Trump elnökkel annak érdekében, hogy megfékezzék azokat a kormányzatokat, amelyek az amerikai vállalatokat arra ösztönzik, hogy "több cenzúrát alkalmazzanak". Kiemeli, hogy Amerika a szólásszabadság védelmének éllovasa, miközben Európában egyre több olyan szabályozás van érvényben, amely "intézményesíti a cenzúrát", és így nehezebbé teszi az innovációt. Zuckerberg azt is hozzáteszi, hogy a nemzetközi trendek ellen csak az amerikai kormány támogatásával lehet hatékonyan fellépni. Az elmúlt négy év különösen nehéz volt, hiszen a saját kormányzat is a cenzúra irányába mozdult el, ami bátorította a külföldi kormányokat is, hogy hasonló lépéseket tegyenek.
Bár a fent említett intézkedések, így a tényellenőrzők eltávolítása is, csak az Egyesült Államokban várhatóak a Meta részéről, az ezen nyilatkozat részletei komoly aggodalomra adnak okot számunkra, európai állampolgárok számára. Különösen zavaró, hogy nem világos, mit is tervez pontosan Zuckerberg - és esetleg Trump - ezzel a lépéssel. Mi állhat a harc hátterében? A frissen életbe lépett Digitális Szolgáltatások Törvénye (DSA) többek között eljárási és átláthatósági szabályozásokra épít (mint például panaszkezelési rendszerek, indokolási kötelezettség, átláthatósági jelentések stb.), amelyek nem minősíthetők cenzúrának. Mindazonáltal a nagy platformoknak számos kötelezettségük van, például a rendszerszintű kockázatok felmérése és az ezekkel való foglalkozás, amely során figyelembe kell venniük az emberi jogokra és a demokráciára leselkedő fenyegetéseket is. Itt pedig már komoly szólásszabadsági kérdések merülhetnek fel. Ezzel összefüggésben érdekes fejlemény, hogy az Európai Bizottság szinte azonnal reagált Zuckerberg bejelentéseire egy sajtótájékoztatón, és határozottan tagadta, hogy bármely platformot cenzúrázásra kényszerítenének. A Bizottság szóvivője hangsúlyozta, hogy a nem illegális, "szürke zónás" ("potentially harmful") tartalmak esetén a DSA csupán kockázatcsökkentő intézkedéseket vár el. Ezen a téren már tanúi lehettünk egy Elon Musk és Thierry Breton közötti feszültségnek is, amely az Izrael-Hamasz konfliktus kapcsán felbukkant hamis információk és dezinformációk körüli vitákból fakadt. Borítékolható, hogy ezek a feszültségek a jövőben csak fokozódni fognak. A Meta eddig viszonylag együttműködő volt Európában, de most kérdéses, hogy hogyan reagál a jövőbeli kihívásokra. Ha a dezinformációt komoly problémának tartjuk, akkor joggal aggódhatunk. További kérdés, hogy az orosz dezinformációs kampányok is részesülnek-e majd a szólásszabadság e váratlanul megerősödött védelmétől.
Szerző: Ződi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, aki az AI Summit színpadán is megosztja tudását és tapasztalatait.
