"Te vagy az álmom, amit magamnak teremtettem" - Szombaton egy újabb rózsabokrot ültettek Malvinának Dukán.
Itt pihen Dukai Takách Judit (1995 - 1836), a mindössze 230 fős település neves szülötte. A Malvina álnéven ismert költőnő nemcsak a boldogság pillanatait, hanem a keserűségeit és belső vívódásait is megörökítette verseiben. Duka, a kúriák faluja, egyfajta nyugodt derűt áraszt: az utcákban, a buja zöldségek között és a régi épületek – a felújítottak és azok, amelyek még várják a megújulást – között sétálva a múlt szelleme kísérti a látogatót. A régi evangélikus temető, amely mára inkább egy csendes parkra emlékeztet, különös hangulatot áraszt; a terület szélén, az út mentén egy fehér házikó áll, mintha őrizné a múlt titkait.
Szombaton délután érkezünk meg, augusztus 9-én, amely egy különleges alkalmat is hoz magával: Dukai Takách Judit születésének 230. évfordulóját ünnepeljük. A másik oldalról Erdélyi János fogad minket, aki szintén a Dukai közösség büszkesége, és akit sokan tisztelnek és szeretnek. Már előkészítették a második rózsatövet Judit/Malvina emlékére, amely valójában a harmadik, mivel az első rózsabokor állapotától tartva, biztosra akartak menni, és ezért ültettek egy újabb tövet a Dukai Takách-kripta közelébe. A cél az, hogy idővel egy gyönyörű rózsaliget díszítse ezt a helyet; csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy ezt a hagyományt tavaly indították el. A "kripta" elnevezés pedig talán nem a legmegfelelőbb a fehér házikóra, hiszen túlzottan zord ahhoz.
Duka, ahol minden a régi időkről mesél
A pirosló rózsatövet Erdélyi János, Kovács Kálmán, Molnár Mátyás és Németh Dezső polgármester együtt ültetik el, aztán elsétálunk - át a régi evangélikus temetőn - a Dukai Takách Judit emlékparkba. A temető is parknak tűnik inkább. Erdélyi János azt meséli, hogy nyugszanak itt ősei, volt, hogy az édesanyja még akkor is rendszeresen virágot hozott egy bizonyos helyre, amikor a keresztnek-jelnek már híre-hamva sem volt; de őrizte az emlékezet; ez is a szervesen működő élet része.
Az emlékparkban Molnárné Fésüs Linda, Hoós Éva és Németh Cecília egyedi hangzású versolvasásra készülnek, ahol Dukai Takách Judit és a Malvina világát megidéző Dobai Péter költeményei elevenednek meg. A költészetet és a személyes történeteket szövik egybe, megvilágítva a korszak és Judit életének fontosabb állomásait. Dukai Takách Judit olyan időszakban élt, amikor a lányok számára az írás és olvasás nem csupán nem volt elvárás, hanem sok esetben kifejezetten tiltottnak számított. Családja, különösen édesapja, azonban kivételt tett e szabály alól, és támogatták költői ambícióit. Sopronban nem csupán gazdasszonynak készült, hanem nyelveket és zenét is tanult, így gazdagítva tudását. Berzsenyi Dániel egy versében emelte ki őt, majd Festetics gróf a legelső helikoni ünnepre hívta meg, ahol Judit, mint Malvina, szárnyakat kapott, és versei nyomtatásban is megjelentek. Ám a 23. születésnapján férjhez ment, és Göndöcz Ferenc feleségeként a költészet háttérbe szorult. Fiatalon távozott az élők sorából, élete tragédiái – második házassága alatt, gyermeke elvesztése után – súlyosan érintették. A dukai emlékparkban, ahol Malvina sorsa tragikuma és a derűs emlékek találkoznak, Dobai Péter verse varázslatos melankóliával tölti meg a teret: "Tudom, voltál te is tavasz, / Voltál virág! Álom vagy / Most: megálmodlak magamnak!" – e sorok hallatán a múlt fájdalmát és szépségét egyaránt érezhetjük.
