Itt van öt lenyűgöző Agatha Christie-filmadaptáció, amelyet minden krimi- és rejtélyrajongónak érdemes megnéznie. Ezek a klasszikusok nemcsak izgalmas történeteikkel, hanem lenyűgöző karaktereikkel és atmoszférájukkal is magukkal ragadják a nézőt. Fedezd

Számtalan film készült a krimi királynőjének műveiből, van amiből több is, így nem könnyű megtalálni legjobbakat. Ebben szeretnénk most nyomra vezetni a kedves Olvasót: íme az öt legjobb Agatha Christie-filmadaptáció, amelyben a David Suchet-féle Poirot pusztán azért nem kapott helyet, mert az tévésorozat.
Az egyik legbonyolultabb és legizgalmasabb regény első filmes adaptációját Albert Finney varázsolta elénk, aki a bajszos belga detektív, Hercule Poirot bőrébe bújt (még Oscar-díjra is jelölték érte). A gyanúsítottak sorát olyan neves színészek alkották, mint Sean Connery, Lauren Bacall, John Gielgud, Vanessa Redgrave, Anthony Perkins, Martin Balsam és Ingrid Bergman. A rendezői székben pedig a tehetséges Sidney Lumet foglalt helyet. Ezt a sztárparádét igyekezett megidézni Kenneth Branagh a 2017-es feldolgozásban, ahol több-kevesebb sikerrel próbálta megismételni a korábbi film varázsát.
A halálának körülményeit azonban alaposan feltárja, és ez a felfedezés talán az AC-regények legmegdöbbentőbb fordulata.
Guy Hamilton rendező elsősorban olyan Bond-filmeket forgatott, mint a Goldfinger (1964), a Gyémántok az örökkévalóságnak (1971) és Az aranypisztolyos férfi (1974), de két Agatha Christie-adaptációt is készített, melyek közül ez sikerült jobban - olyannyira, hogy A kristálytükör meghasadt című regény kapcsán szinte mindenkinek ez a film ugrik be (a másik AC-adaptációja amúgy az 1982-es Nyaraló gyilkosok). A Orient expresszhez hasonlóan ez is igazi sztárparádé: Elizabeth Taylor, Rock Hudson, Tony Curtis és Kim Novak mellett
Guy Hamilton saját állítása szerint nem is szereti a krimi királynőjének műveit, de szerinte épp ez tette alkalmassá arra, hogy objektíven adaptálja őket.
Albert Finney után egy teljesen új megközelítést kaptunk Poirot karakterében: Peter Ustinov a szerepbe csempészett humort és bájt, ami éles kontrasztot alkotott Finney komorabb, súlyosabb ábrázolásával. Ustinov játékán keresztül a legendás nyomozó még inkább színessé és szerethetővé vált, így a klasszikus figura új dimenziót nyert a vásznon.
A film ritmusának dinamikája kiválóan tükrözi a Níluson cirkáló hajó lüktetését, így a nézők teljesen átélhetik az utazás varázsát. A sztárok sorában olyan legendás nevek tündökölnek, mint David Niven, Jane Birkin, Mia Farrow, Jack Warden, George Kennedy, Bette Davis és Maggie Smith. Külön érdekesség, hogy Angela Lansbury is feltűnik, mindössze két évvel azelőtt, hogy megformálta Jane Marple ikonikus karakterét.
Margaret Rutherford négy filmben is eljátszotta Miss Marple-t, ám ezek inkább krimikomédiák, mint hagyományos detektívsztorik. Ettől függetlenül természetesen itt a helye a listánkon, hiszen olyan egyéni színfoltot vitt a figurába, ami feledhetetlen. Persze
A film amúgy a Paddington 16.50 című regény meglehetősen szabad adaptációja, ami rengeteget helyen eltér az eredeti műtől. Kapásból maga Jane Marple lesz a szemtanúja a gyilkosságnak, és nem egy barátja, majd a nyomozás során Marple még álruhába is bújuk. Kétségtelenül, ettől sokkal filmszerűbb lesz a történet, és a közönség is kedvelte, de azt is meg kell jegyezni, hogy maga Agatha Christie nem rajongott a Rutherford által megformált figuráért.
Listánkon az egyetlen film, amelyben sem Poirot, sem Miss Marple nem szerepel, ellenben ott van Wilfrid Robarts, a jónevű ügyvéd, akit Charles Laughton alakít. A szívrohamból lábadozó, mogorva férfi képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy elvállaljon egy bonyolult gyilkossági ügyet, melynek során egy férfit kell védnie, akit egy idős asszony meggyilkolásával vádolnak. Ráadásul minden jel arra utal, hogy tényleg ő a tettes - de ugye, innen szép nyerni. Billy Wilder rendezése minden idők egyik legjobb és legszórakoztatóbb tárgyalótermi krimije, ami
Más szóval, teljesen újraértelmezi a múltbeli történéseket.