Maszol: Tudósítóink 2024-ben is értékes és figyelemre méltó beszámolókkal örvendeztettek meg minket.
Az erdélyi magyar médiában a Maszolnak van az egyik legkiterjedtebb és legerősebb tudósítói hálózata. A nem Kolozsváron dolgozó munkatársainknak köszönhetően jelen lehetünk Erdély majd' minden szegletében, és első kézből számolhatunk be a jelentősebb helyi eseményekről, illetve hírt adhatunk időtálló kezdeményezésekről, értéket teremtünk, és igyekszünk éreztetni olvasóinkkal, hogy mindenhol ott vagyunk, ahol fontos dolgok történnek. Tudósítóink az előző évekhez hasonlóan idén is kitettek magukért: 2024-ben is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Maszol meghatározó médiaplatform legyen Erdélyben. Alábbi válogatásunkat rendkívül nehéz volt összeállítani, hiszen mindegyik szerzőnktől csupán egy anyagot emelhettünk ki. Olyan írásokat válogattunk össze ebből az esztendőből, amelyek ma is értékes, hasznos információt tartalmaznak, és érdemes újraolvasni őket.
Basa Emese nagyenyedi tudósítónk részletesen beszámolt arról, hogy átadták a restaurált nagyenyedi vártemplomot, amely története legnagyobb felújításán esett át. A nyolc évszázados műemlék renoválása utáni átadóünnepséget Nagyenyed és környéke magyarsága történelmi pillanatként élte meg 2024. október 27-én. Kató Béla református püspök hirdette az igét. Az impozáns templom restaurálása öt évig tartott és több mint 4 millió euróba került.
A felújított templom Dél-Erdély egyik legfontosabb műemléke, amelyhez számos kiemelkedő egyháztörténeti esemény kapcsolódik. Falai között, 1564-ben alakult meg az Erdélyi Református Egyház, amely a lutheri és kálvini irányzatok elválásának eredményeként jött létre. Ezen a helyszínen választották meg Erdély első magyar református püspökét, Dávid Ferencet, aki jelentős hatással volt a térség vallási életére. Nagyenyed, 1780 és 1849 között, az Erdélyi Református Egyház püspöki központjaként szolgált, így nemcsak építészeti, hanem történelmi értelemben is kiemelkedő szerepet játszott a reformáció időszakában.
Czinzel László, szatmárnémeti tudósítónk, idén februárban számolt be arról a lenyűgöző kalandról, amelyet a szatmári Bertici Attila és fia, Norbi éltek át. A duó a híres Pamir Highway-en kalandozott, ahol utakat nem ismerve, közel 18 ezer kilométert tettek meg. Utazásuk során lehetőségük nyílt arra, hogy bepillantást nyerjenek számos ország gazdag kultúrájába, ezzel még inkább gazdagítva élményeiket.
Bertici Attila neve ismerősen csenghet azok számára, akik imádják az autós kalandtúrákat, esetleg a YouTube-on figyelemmel is követik az autós és motoros kalandor csatornáját. Sok extrém helyen járt már kalandjai során, felkereste Szibériát egy Dacia Logannal, a helyet, ahonnan nagyapja gyalog tért haza a hadifogságból. Járt már a világ leghidegebb pontján, motorral számos izgalmas túrán vett részt és az idei év tekintetében is rengeteg terve volt, például egy elektromos, Daci Springgel jutott el a Mikuláshoz. Erről viszont a későbbiekben, hazatérése után számolunk be.
Farkas Endre, csíkszeredai tudósítónk, nem csupán a helyi eseményekkel foglalkozik, hanem szélesebb spektrumú témákra is kiterjeszti figyelmét. Legújabb írásában a téli madáretetés fontosságát és előnyeit járja körül, amelyből értékes és tartós információkat nyerhetünk. Bár a természetvédelmi szempontok szerint nem feltétlenül elengedhetetlen a vadmadarak etetése télen, mégis rendkívül hasznos lehet, különösen a környezetünkben áttelelő fajok számára. Ha néhány alapvető szabályt betartunk, nem csupán a téli hónapokban, hanem az év bármely szakában élvezhetjük a madarak társaságát, akik cserébe a kártevők csökkentésével viszonozzák a gondoskodásunkat. A témában Papp Tamás, a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója és biológusa osztotta meg velünk gondolatait.
A téli időszak érkezésével sokan elhatározzák, hogy segítséget nyújtanak a vadmadaraknak az etetéssel. A kertekben és a társasházak körüli fákon számos különféle madáretető jelenik meg, de fontos, hogy tudjuk, mivel vonzzuk a tollas barátainkat. Mielőtt konkrét tippekkel szolgálnánk a Maszol olvasóinak, megkértük Papp Tamás biológust, hogy világosítson fel bennünket arról, vajon szükség van-e arra, hogy extra táplálékot biztosítsunk a telelő madarak számára.
Kovács Zsolt, sepsiszentgyörgyi tudósítónk, idén januárban egy olyan témát vetett fel, amely nem csupán helyi jelentőségű, hanem számos olvasónkat is érintheti. Éppen ezért fontosnak tartottuk, hogy emlékeztessünk rá. Debreczeni László figyelmeztetett arra, hogy júliustól az adóhatóság 70 százalékos adót vet ki a magánszemélyek igazolatlan eredetű jövedelmeire. A sepsiszentgyörgyi adószakértő szerint vannak, akik tévesen azt hiszik, hogy a Revolutra érkező pénzeik mentesek a hatósági eljárások alól. Ez azonban nem így van, hiszen az ANAF (Adóhatóság) folyamatosan figyelemmel kíséri ezeket a bankszámlákat.
Debreczeni László kifejtette, hogy a szabályozás szerint a megszokott 10 százalékos jövedelemadó helyett 16 százalékos adó terheli azokat, akiknek jövedelemforrása nem nyomon követhető. Az adóelkerülés csökkentése és a költségvetési bevételek növelése érdekében idén július 1-jétől bevezették a 70 százalékos adót a magánszemélyek által igazolatlan eredetű jövedelmekre.
Kulcsár Mária szilágysági tudósítónk idei írásai közül kiemelkedik egy különösen inspiráló történet. Olvasóink nagy érdeklődéssel fogadták Dobrai Márta meséjét, aki Diósadból, egy bájos kisfaluból indult el, hogy "szerencsét próbáljon" és új élményekkel gazdagodjon. Márta álmai szép lassan valósággá váltak, hiszen kisegítő séfként dolgozott a közkedvelt Rácz Jenő Michelin-csillagos éttermében. Azonban a siker csúcsán sem felejtette el gyökereit, és hazatért a Szilágyságba, hogy a megszerzett tudását másokkal is megossza. Jelenleg a haraklányi szociális konyhán dolgozik, ahol nemcsak szakácsként tevékenykedik, hanem aktívan részt vett a konyha beindításában is, hozzájárulva ezzel a helyi közösség fejlődéséhez.
Dobrai Márta Diósadban született, tanulmányait a zilahi 1-es számú általános iskolában és a Református Wesselényi Kollégiumban végezte. Már kisiskolás korában sokat tartózkodott a konyhában, mint mondta, hot dogokat és szendvicseket készített az osztálytársainak. Középiskolás évei után egy zilahi étteremben felszolgálóként dolgozott, és amikor tehette, bement a konyhára, elbeszélgetett a szakácsokkal, így egyre jobban megerősödött benne a tudat és a vágy, hogy a gasztronómia terén kamatoztassa tudását, de csak három település nyújtott ilyen jellegű képzést: Brassó, Bukarest vagy Budapest.
Létai Tibor, a csíkszeredai tudósítónk, júniusban egy izgalmas kezdeményezésről számolt be: Rákossy Zsigmond, a csíkpálfalvi állatorvos és fajtanemesítő, aki leginkább a székely nyúl tenyésztésével vált híressé, emellett a bajuszos székely pásztorkutya fajtáját is érdemes megemlíteni. Ráadásul hamarosan a székely viador tyúkfajtája is hivatalos elismerésben részesül, így tovább bővítve a kitenyésztett állatok sorát. A székely viador kitenyésztése hét évvel ezelőtt indult, és az eredmény egy robusztus, rusztikus megjelenésű, jó húsformákkal rendelkező, harcias külsejű, de barátságos természetű állat lett, amely színeiben a székely lobogóra emlékeztet.
Minden önmagára valamit is adó népnek megvan a saját baromfifajtája, ami nemcsak a kultúrájukat tükrözi, hanem a hagyományokat is őrzi. A franciák talán a legjobban ismerik ezt a jelenséget, hiszen a kakas már évszázadok óta a nemzeti szimbólumuk, amely a gall múlt dicsőségét idézi. Büszkén hirdetik, hogy a kakas nem csupán egy madár, hanem a bátorság és a harci szellem megtestesítője. De mi, magyarok sem maradunk el e téren! Szívesen emlegetjük saját tyúkfajtáinkat, mint például a magyar parlagit, a kendermagost vagy az erdélyi kopasznyakút. Ezek a fajták nem csupán állatok, hanem a múlt dicsőséges örökségének képviselői, akiknek ősei valaha az ázsiai vadonokban kapirgáltak. Ők a "baromfit próbáló idők" hősies szimbólumai, a kitartás és a túlélési ösztön megtestesítői, akik a mai világban is megállják a helyüket.
Nagy Imre kézdivásárhelyi tudósítónk a helyi gyűjtemények házában található kincsekről, azok gondozójával készített értékes interjút még februárban. Kézdivásárhelyen öt múzeum található, a legnagyobb az Incze László Céhtörténeti Múzeum, de szintén a város ügykezelésébe tartozik a Bogdán Fényképészeti Múzeum és a Patikamúzeum is. Ezenkívül két látogatható, magánkézben lévő múzeum működik, egyik az Olga Babagyűjtemény és a Gyűjtemények Háza.
Ez a lenyűgöző gyűjtemény mindenféle ritkaságot felvonultat: a gyűszűktől kezdve a lakatokon át egészen a zsebórákig és jelvényekig, mindent magába foglal. Külön figyelmet érdemel az a gyönyörűen berendezett terem, amely az 1848-as szabadságharc emlékét idézi fel. Ezen kívül itt található Európa egyik legnagyobb, látogatható Kinder-figura gyűjteménye, valamint több ezer különféle golyóstoll és számos illatszeres, sörös üvegholmi. Emellett egy különleges, több generáción átívelő gyógyszerészeti kiállítás is várja a látogatókat. A ház vezetője, Beke Ernő, akivel a közelmúlt eseményeiről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.
Szász Csaba székelyudvarhelyi tudósítónk írásai közül az egyik legfrissebbet választottuk ki, mert a székelyudvarhelyi bentlakásnál történt tragédia ügye annyira összetett problémára világít rá, hogy úgy gondoltuk, az áldozatokra való emlékezés, valamint az igazság mielőbbi szolgáltatása, a késlekedés számonkérése közös ügyünk. Lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai, egy évvel a székelyudvarhelyi bentlakás részleges összeomlása után sem nevezték meg a felelősöket. A két emberéletet követelő tragédia egyéves évfordulóján harangszóval, imával és gyertyagyújtással emlékeztek az elhunyt áldozatokra.
Kereken egy évvel ezelőtt, 2023. december 18-án, 15.59-kor egy pillanat alatt minden megváltozott Székelyudvarhelyen: beomlott a Tamási Áron Gimnázium bentlakása, négy diákot temetve maga alá. Egyikük, Sipos Dávid a helyszínen életét vesztette, Barabás Orsolya három heti küzdelem után halt bele sérüléseibe. Székelyudvarhely új polgármestere, Szakács-Paál István a Maszolnak elmondta, hogy az ügyben több szálon is zajlik eljárás, van, amiben a városháza érintett, van, amiben az érsekség, a kivitelező, illetve a gimnázium. Megjegyezte, hogy a polgármesteri hivatal esetében biztosan nem, és tudomása szerint a többi esetben sem született eredmény, vagy legalábbis azt nem közölték ki.
