Marlon Brando nevében egy indián aktivista mondott nemet az Oscar-díjra – felfedeztük A Botrányhőst | szmo.hu

Gáspár Laci tanítványai számára nem volt könnyű élmény a komfortzónájuk elhagyása. Toldi Sándor mozdulatai inkább egy felgyorsított lajhárra emlékeztettek, míg Ziliczki Nóra a Queen ikonikus dalát választotta, ami nem biztos, hogy a legjobb döntés volt a számára.

Tudom, hogy az X-Faktor alapjában véve nem humoros műsor, de ha már egyszer poénokat próbálnak becsempészni, szerintem semmi nem tiltja nekik, hogy színvonalasan tegyék.

Ők mindenesetre ellenállnak a kísértésnek, és még mindig abban látják a szórakoztatás netovábbját, hogy Pápai Joci és Miller Dávid azon verseng, ki jön be a színpadra több csajjal. Egy hete Joci négy táncoslányt kapott kísérőnek, Dávid most tizenkettőt, amit Joci ámulattal vegyes nyálcsorgatással konstatált. Ha és megint csak ha.

Mint kiderült, Gáspár Laci beteg, ami olyan horderejű hír, hogy nemcsak a stúdióban kommentálták, de Bye Alex is reagált rá a Facebookon és megjegyezte, Laci örülhet, hogy Valkusz Milán ül mellette, ő maga ugyanis plexiüveget emeltetett volna kettejük között.

Furcsállom, hogy Tóth Andiról a műsorvezetőknek csupán annyi jut eszébe, hogy mennyire szép. Gáspár Lacit viszont még egyetlen adásban sem üdvözölték azzal, hogy "Laci, ma is csodásan nézel ki". Pedig Andi sokkal gazdagabb és érdekesebb karakter annál, mintsem hogy csak a külsejére redukálják.

A harmadik élő showban kétszer léptek színpadra a versenyzők, legalábbis a többség. Az első kör végén ugyanis egy énekestől el kellett búcsúzni. Ebben a körben csak a közönség szavazatai számítottak. Ilyenkor szoktak kiesni azok a versenyzők, akiket csak a mentorok sztárolnak. A maradék még egyszer énekelhetett, a mentorok összesen kettőt ültethettek le közülük, és ebben a körben is kiesett egy versenyző.

Miután a mentortársak - főleg Majka - korábban kifogásolta, hogy Gáspár Laci versenyzői mindig lassú dalokat énekelnek, Laci azt ígérte, most változtatnak. Ennek szellemében Toldi Sándor a Te Conozco Bien című számmal kezdett. Az effajta latin számokba - még a kevésbé tempósokba is, - kell valami olyan feszesség és tűz, amit Sándorban én nem látok. Lerítt róla, hogy a tánccal, mint olyannal, eddig legfeljebb a lexikonban találkozott.

A mozgása kicsit olyan volt, mintha egy lajhár gyorsított felvételét néznénk. Aztán, amikor a szám végén egy vonzó táncoslány a karjába perdült, Sándor arcán egy pillanatnyi pánik tükröződött: "Juj, mit fog erre mondani a feleségem?"

Milán - akinek a frizuráját Toldi Sándor formázta éppen - úgy észlelte, hogy Sanyinak ez a feladat nem éppen a legkellemesebb. Kár volt Gáspár Lacinak engedni a gyors dalok iránti vágyakozásnak, amit Majka támasztott. Még inkább sajnálatos, hogy ezt a nyomást Toldi Sanyira helyezte. Laci persze folyamatosan hangoztatta, hogy szó sincs erőltetésről.

Majka kiállt a fiatal fodrász mellett: bár esetlenkedett, épp az a bája tette őt szerethetővé.

Mivel ebben a körben nem volt szék, Sanyi visszatért a lihegőbe, hogy egy kicsit pihenjen.

A reklámszünetet inkább egy kínos pillanat, mintsem egy vidám közjáték előzte meg: Szépréthy "Pizsamás" Roland lépett be a színre, hogy átvegye Miller Dávidék szerepét. Dávid és Joci igencsak hiteltelenül igyekeztek meglepetést színlelni. Gáspár Lacival teljesen egyetértek: "Ez már tényleg egy kicsit sok."

A reklámszünet után az Éber Kóma következett. C'est La Vie című számuk szövegéből nem sokat értettem, viszont az X-Faktor történetének egyik legegyedibben tálalt produkciója volt. A mentorokat is lehívták a fiúk magukhoz, hogy érezzék a "világszintű stenket" - Milán megjegyzése -, de az egész fekete-fehérben ment szubjektív kamerával, amitől különleges, már-már művészi feelingje lett az egésznek.

A mentorok teljesen tanácstalanok voltak, mivel kiderült, hogy a helyzetükből nézve a dalból alig hallottak valamit. Csak a "vájbot" kifejezést tudták értékelni, de a zene mélyebb rétegei elmaradtak a fülük elől.

Ismét Laci csapata következett. Szabó Bencéről megtudhattuk, hogy nagyon házias és szeret másokról gondoskodni, például reggelit rittyent lakótársainak, akik el is keresztelték Apinak. Bence is megfogadta Majka korábbi kritikáját, elhatározta, hogy ezúttal pörgős dallal érkezik, nem is akármivel.

A Kölyköd voltam című Edda slágerre esett a választása, amivel dilemma elé állított: egyfelől Bence a kedvencem a mostani mezőnyben, másrészt viszont kevés zenekar van, amit annyira nem kedvelnék, mint az Edda. Akad néhány kifejezetten jó daluk, de nem emlékszem életemnek olyan pontjára, amikor Pataky Attilát hiteles előadónak éreztem volna, azzal együtt, hogy kétségtelenül ő az egyik legjobb énekhang a magyar rockban.

Ezzel együtt nekem nagyon tetszett Bence előadása. A mentorok kritizálták, amiért nem mozdult meg, de engem ez sem zavart. Eleve egy ekkora testet azért nem olyan egyszerű megmozgatni úgy, hogy még az énekhez is maradjon oxigén, másrészt Bence ugyancsak a testalkatából adódóan olyan, mint egy bástya.

Gáspár Laci határozottan érezte, hogy Bence ma "ülni fog."

Sárközi Roland nem produkált akkora szenzációt, mint Toldi Sanyi vagy Szabó Bence, de az ő előadása is megállta a helyét a maga egyedi stílusában. A színpadra lépve egy klasszikus Karády Katalin slágert hozott el: a "Hiába menekülsz, hiába futsz" dalát. Ez a régi filmes dallam már korábban is betalált egy tehetségkutatóban, amikor Szabó Eszter hatalmas sikert aratott a Megasztárban a "Köszönöm, hogy imádott" előadásával.

Roland története izgalmas és sokrétű. Amikor a szülei két éves korában különváltak, úgy döntöttek, hogy a kis Roli legjobb érdeke, ha a nagyszüleihez kerül. Ez a lépés mélyen formálta a fiatal fiú életét: bár fenntartja a kapcsolatot a szüleivel, a nagyszülei otthona lett a biztonság és a szeretet szigete. Sokak számára talán furcsa ez a családi dinamika, és néha én is nehezen birkózom meg az ilyen szappanoperás elemekkel, de valahogy mégis megértjük, hogy az élet nem mindig a megszokott forgatókönyv szerint zajlik.

Az este egyik legemlékezetesebb előadását élvezhettük, ahol a letisztult, minimalista zenei kíséret – egy zongora és egy bőgő – csodálatosan támogatta Roland lenyűgöző hangját.

Fehér Krisztián "A szomszéd nője" című száma sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és sok helyen elég hamisnak is tűnt. Szeretem Krisztiánt, valóban egy kedves és tehetséges fiatalember, aki remek dalokat tud szerezni, de mostanra úgy érzem, mintha a kreativitása kissé megfáradt volna. Az újabb produkciói kicsit egyformaságot mutatnak, és hiányzik belőlük az a részletesség, ami korábban jellemezte őket.

Az első kört Zilinczki Nóra zárta. Nórát nagyon bírom, többször leírtam már, hogy az ő stílusa áll hozzám legközelebb a mezőnyből. Ezzel együtt most kritikusnak kell lennem a dalválasztás miatt.

Houdar de la Motte, a 17. századi francia író és műfordító, büszkén hirdette, hogy Homérosz Iliászát 24 ének helyett mindössze 12-re rövidítette. Szerinte ezáltal az alkotás sokkal dinamikusabbá vált, és valójában ő javította fel a művet. Bár mai szemmel ez a törekvés furcsának tűnhet, hasonlóképpen nehezen érthető, miért próbálják a zenés tehetségkutatókban rendre előadni a közel 6 perces Bohemian Rhapsodyt mindössze 2 percben.

Ez lehetetlen, és teljesen felesleges kísérletezés. A Queen legikonikusabb dala éppen attól varázslatos, hogy hosszú, és tele van markánsan eltérő, ugyanakkor zeneileg zseniális részekkel, amelyek mind egyedi lököttséget sugároznak. Még soha nem találkoztam olyan feldolgozással, ami igazán jól sikerült volna.

A próbálkozók között talán csak Wunderlich József volt az, aki 2014-ben végig énekelte a dalt. Szecsődi Karcsi bicskája már alaposan beletört a Megasztárban, ahol az össze-vissza vagdosott dalokkal küzdött, hasonlóan ahhoz, ahogy a By the Way a 2013-as X-Faktorban megszenvedett. Tabáni István talán a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtotta a Csillag születikben, de még ő is kihagyta a "Bismillah" részletet.

És még csak nem is érintettük azt a témát, hogy Freddie Mercury egy valódi, megismételhetetlen jelenség volt. A Wembleyben megrendezett legendás emlékkoncert éppen azért vált felejthetetlenné, mert tökéletesen tükrözte, hogy a zenei világban még a legnagyobb pályatársak közül is csupán néhányan voltak képesek olyan varázslatot létrehozni, mint ő.

Mindenképpen tiszteletet érdemel Nóra bátorsága, hogy elvállalta ezt a dalt. Azok, akik Magyarországon képesek ilyen színvonalon előadni egy slágert, joggal lehetnek büszkék magukra. Egy időben én is próbálkoztam a zongorázással, de aligha mondhatom, hogy valaha is találkozni fogtok velem az X-Faktor színpadán. Ekkora kockázatot vállalni egy ilyen műsorban nem feltétlenül tűnik a legjobb döntésnek.

Mindenesetre a mentorok és a közönség számára is kedvezően alakultak a dolgok. Amikor elérkezett a szavazatok összesítésének pillanata, meglepetésemre Szabó Bence búcsúzott el a versenytől.

Gáspár Laci még mindig a sokk hatása alatt állt, amikor máris meg kellett szólítania a színpadra másodszor lépő Rolandot. Ezúttal ő is lendületesebbre vette a figurát, de Michael Bublé Sway című dalával mégsem távolodott el annyira a megszokott stílusától, mint Bence az Edda előadásán. A produkciójára leginkább az a kifejezés illik, hogy olyan szilárd, mint egy jól megvarrt munkásnadrág.

Majka nem igazán lelkesedett érte, Andi a mozgás hiányát emelte ki, míg Milán egy saját dalt szeretett volna hallani Rolandtól. Laci próbálta megvédeni mentoráltját, de végül csak Milánt sikerült rávennie, hogy adjon egy széket Rolandnak, aki Andi és Majka ellenszavazata miatt nem tudott leülni.

Szeretem a meglepő dalválasztásokat. Számomra ilyen volt, hogy Toldi Sándor Katona Klári slágert énekelt. Nekem összességében tetszett is a "Vigyél el", élveztem. A mentorok azonban szigorúak voltak, úgy látták, Sanyi szorong. Csak Laci szavazott igennel, így Sándor is a veszélyzónába került.

Zilinczki Nóri Billy Idolt hozott. A Rebel Yell sokkal jobban állt neki, mint a Queen dal. Majka egyedül azt kifogásolta, hogy Nórinak még mindig nem sikerül mosolyognia, mutatni, hogy jól érzi magát a színpadon. De összességében a mentorokat is meggyőzte a produkció, a mai napon egyedül Nóri kapott 4 igent.

Fehér Krisztián ezúttal a "Barbie Baba" című dalával lépett színpadra, ami nekem jobban bejött az előzőnél, de az előadás minősége most is elmaradt a többi versenyzőhöz képest. Nem is ülhetett le, ami azt jelentette, hogy Zilinczki Nóra már biztos lehetett a továbbjutásban. (Meglepő módon ezt senki nem tette szóvá, pedig Joci és Dávid amúgy minden apró hülyeségnek olyan látványosan tud örülni.)

Milán annyira felháborodott, hogy Krisztián nem találhatott helyet, hogy ennek következtében határozott nemet mondott az utolsóként fellépő Éber kómának, noha a Kettesben című daluk sem nyerte el a tetszését. Laci legfőképpen azt hiányolta, hogy az ötös tagjai között nem érződik eléggé az egyéni stílusok eltérése. Andi ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy nem a dal minőségét kellene megítélni, hanem magát az előadást, és megérti, miért vonzódnak a lányok a fiúkhöz. Azt is vitatta, hogy a srácok egyformák lennének. Végül három igennel a rapperek is leülhettek, így ők is megkönnyebbülhettek, hiszen nem kellett tovább izgulniuk.

Hátra volt még a szavaztok összesítése, ami Toldi Sándornak nem kedvezett, így hát ezen az estén Gáspár Laci két versenyzőt is elveszített. Így a jövő heti elődöntőben már minden mentor csupán egy versenyzővel vesz részt, amiből az is következik, hogy valamelyikük biztosan csapat nélkül marad a döntőre.