A költési időszakra készülődnek az Alföld védett madarai | National Geographic
Úgy tűnik, hogy az Alföld madarai már a költési időszakra készülődnek. A vörös vércsék és a csókák is felfedezni kezdték a mesterséges költőládákat, valamint a varjú- és szarkafészkeket, hogy megtalálják a legmegfelelőbb helyet a fészekrakáshoz. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság jelentése szerint ez a jelenség általában márciusra tehető, de az idei enyhe január végi és február eleji időjárás miatt a madarak aktivitása már jóval korábban megkezdődött.
A nemzeti park varázslatos tavaszi átalakuláson megy keresztül, ahol újabb csodák bukkannak fel. Az aggófüvek és a pongyola pitypangok színes virágai már hirdetik a tavasz érkezését, míg az énekesmadarak vidám dallamai betöltik a levegőt. Esténként pedig, ahogy a nap lenyugszik, a sötétségben több denevér is szárnyra kel, hogy rovarokra vadásszon, ezzel még inkább felerősítve a természet éjszakai zsongását.
Az utóbbi évek enyhe telein egyre inkább megfigyelhető, hogy a korábban csak déli tájakra vonuló vörös vércsék hazánkban maradnak, és itt telelnek át. A téli hónapok során gyakran magányosan bukkannak fel, ahogy fák csúcsán ücsörögve kémlelik a környezetüket, vagy a levegőben szitálva figyelik a potenciális zsákmányt. Januárban, amikor a hőmérséklet kedvezőbbé válik, már párban is láthatók, ahogy egy kiszemelt költőláda vagy varjúfészek fölött ülnek, várva a következő lehetőséget.
A vércsékkel ellentétben a csókák igazi közösségi madarak, akiknek társaságra van szükségük. Téli hónapjaikat általában az ország területén töltik, ahol csapatokba verődve kutatnak táplálék után a nyílt pusztákban és a szántóföldeken. Amikor január végén beköszönt a kellemes idő, ők is párba állnak, akárcsak a vércsék, így még inkább hangsúlyozva társas természetüket.
A csókák, mint a varjúfélék családjának tagjai, rendkívül okos és fejlett kommunikációs készségekkel megáldott madarak. Ezek a különleges lények képesek változatos hangszínekben beszélgetni egymással, miközben finoman kutatják egymás tollait, ezzel is erősítve a közöttük lévő szoros köteléket.
Szorosan egymás mellett ülnek, miközben időnként egyikük leugrik, hogy alaposan szemügyre vegye a költőládát. Kívülről és belülről is felfedezik, és közben néha odaszólnak a másiknak, mintha éppen egy fontos megbeszélés zajlana arról, hogy kinek milyen benyomása van a leendő otthonról.
A csókák (Corvus monedula) egyébként kedvelik az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkelnek és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen mozognak. Gyakran telepszenek meg épületek zugaiban, öreg platánok odúiban, tornyokban, padlásokon, kéményekben. Magyarországon védett állatnak számítanak, akár a vörös vércsék, természetvédelmi értékük 50 ezer forint.
