Magyar válogatott: örömmel tapasztaltuk, hogy a klubszínek mellett a nemzeti csapat is kiemelt szerepet kap!

A professzionális labdarúgás kezdete óta, amely nem éppen a mai formájában indult, folyamatosan vitatják a szakértők és a szurkolók, hogy mi a fontosabb egy játékos számára: a válogatottban való szereplés vagy a klubcsapatban elért sikerek. Szurkolóként azonnal rávágnám, hogy ez egyértelmű: minden futballista azért kezd el focizni, hogy a hazáját képviselhesse. Én is így gondoltam, csakhogy nekem nem adatott meg ez az élmény.

A helyzet ennél sokkal összetettebb, hiszen a klubok felelősek a játékosok képzéséért és anyagi támogatásáért. Az ő segítségükkel léphetnek be a játékosok a pályára a nemzeti színekben. Ez a jelenség nem csupán Magyarországra jellemző, hanem világszerte minden országban hasonlóképpen zajlik.

Vannak olyan futballisták, akik korábban, mint azt sokan várnák, végleg búcsút intenek a válogatottbeli szereplésnek, miközben klubcsapataikban továbbra is aktívan pályára lépnek. Emellett találkozhatunk olyan játékosokkal is, akik kisebb sérülések esetén inkább a pihenést választják ahelyett, hogy hazájuk színeiben küzdenének. Az ilyen döntések mögött sokszor személyes okok vagy hosszú távú stratégiák állhatnak, ezért nem csupán hogy érdemes megfontolni őket, de elítélni sem szabad őket azonnal.

Jelenleg Kerkez Milos helyzete komoly vitákat generál a magyar labdarúgásban. A Bournemouth játékosa sérülésre hivatkozva nem állt rendelkezésre a válogatott legutóbbi két mérkőzésén, illetve az azt megelőző edzőtáborban sem vett részt. Ugyanakkor a klubcsapatában az előző válogatott szünet előtt és után is játszott, sőt, a hollandok és a németek ellen vívott Nemzetek Ligája mérkőzéseken is pályára lépett. Ez a helyzet sokakban felkorbácsolta a kritikát, különösen miután Marco Rossi szövetségi kapitány elmondta, hogy Kerkez nem értesítette őt a döntéséről, csupán a klub orvosától jutott el hozzá az információ.

Bár sokan kritikával illetik Kerkezt, fontos, hogy a helyzetet szélesebb kontextusban szemléljük. Ha képes megőrizni egészségét, és 2024 hátralévő részében is kiemelkedően teljesít, akkor lehetősége nyílik arra, hogy egy még tekintélyesebb klubhoz csatlakozzon. Ez nem csupán az ő karrierjének előnyére válhat, hanem a magyar futball megítélésének is jót tehet. Fejlődése hosszú távon a válogatott sikerességét is segítheti.

Egy erősebb csapatban, tehetségesebb játékosok társaságában még inkább kibontakoztathatja tehetségét. Ez nem csupán a leendő klubjának, hanem a magyar válogatottnak és a hazai futball egészének is kedvező hatású lehet. A fiatalok számára is példát mutathat, ha a legmagasabb szinten játszó sportolóink vannak a pályán. Ezt a gondolatot erősítette meg Rossi is, amikor a Németország elleni összecsapást megelőző sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy a Bournemouth játékosa nem neki szánt üzenetet a közösségi médiában közzétett jégfürdős fotóval, mivel ha valóban neki akarta volna jelezni, akkor személyesen is felhívta volna.

A játékos mindig fontosabb, mint az edző. Ők a főszereplők, rajtuk múlik, milyen teljesítményt nyújtunk. Kerkez nemzeti kincs, én mindössze levontam egy következtetést. A múltban láttunk már olyat, hogy valaki lemondta a válogatottságot, elég Gulácsi Péterre gondolni. Kerkez most hasonlóképpen döntött, hogy inkább a klubja érdekeit tartja szem előtt. Ettől még nincs konfliktusom se Kerkezzel, se Gulácsival."

A legutóbbi válogatott mérkőzésein nem csupán Kerkez helyzete volt a középpontban. Szoboszlai Dominik tizenegyesből szerzett gólja és annak megvalósítása is kiemelkedő figyelmet kapott. Sallai Roland, a Freiburg labdarúgója, a találkozó után a következőket mondta:

"Régóta sejtettük, hogy így fog dönteni. Előre megbeszéltük, hogy ha adódik egy büntetőrúgás, akkor a panenka taktikáját választja. Szerencsére a számításunk bevált."

Ez a mondat több szempontból is érdekes. Nemcsak azt mutatja, hogy a csapat pontosan tudta, mit fog tenni Szoboszlai, hanem azt is, hogy ez az információ nem szivárgott ki. A hírzárlat tehát kiválóan működött. Nemcsak a hazai, hanem a német médiában is. És ami a legfontosabb, legutóbbi ellenfelünk játékosai, edzői sem tudtak róla. Erre bizonyíték, hogy Alexander Nübel, a németek kapusa azt mondta a lefújás után, hogy "Sikerült jól becsapnia...".

Ez a tény különösen figyelemre méltó, hiszen a magyar válogatott keretének több tagja szoros kapcsolatban áll Németországgal. Dárdai Márton például Berlinben nőtt fel, ahol családja és testvérei is élnek, sőt, ők aktívan részt vesznek a helyi futballéletben. Édesapja pedig igazi legendának számít a főváros sportközösségében. Willi Orbán az RB Leipzig kulcsfontosságú játékosa, míg Schäfer András az Union Berlin közönségének egyik kedvence. Sallai Roland hosszú éveket töltött el Németországban, és Szoboszlai Dominik is ott alakította karrierjét. Ennek ellenére mindannyiuk számára rendkívül fontos volt, hogy ezek a részletek ne kerüljenek a nyilvánosság elé.

A megnevezett játékosok diszkréciója világosan mutatja, hogy a magyar válogatottban való részvétel számukra a legfontosabb, túllépve a klubjaik jelentőségén. Ez a csapaton belüli összetartás és elkötelezettség kétségkívül a legnagyobb erényük.