Keselyűk tornyosulnának az MNB-alapítványok megmaradt...

Megjelentek a gyenge cégekre specializálódott angolszász hedge fundok, az úgynevezett vulture, vagyis keselyű-alapok az MNB-alapítványok pénzei körül; mindez a még mindig meglévő, mintegy 3 milliárd eurónyi eszközt fenyegeti.

A kormányzati narratíva szerint a független sajtó túlzásba viszi az MNB vagyonvesztésének kérdését, hiszen „nincs itt semmi különös”, és a pénz, valamint az értékek többsége valójában megmaradt. Ezen téveszméket próbálta meg megcáfolni a Telex, alaposan összevetve a jegybanki alapítványokat terhelő legnagyobb adósságokat a portfólió legértékesebb eszközeivel. Más szóval, részletesen elemezték a követelések és tartozások oldalát.

Továbbra is hatalmas adósságok maradtak hátra a március elején távozó Matolcsy György jegybankelnök utáni időszakban az MNB-alapítványokat menedzselő cégcsoportra, és ezeknek a kötelezettségeknek a kezelése továbbra is lehetetlen feladatként tornyosul a Varga-féle új banki vezetés előtt.

Ráadásul megjelentek azok az angolszász hedge fundok, az úgynevezett vulture, azaz keselyű-alapok, amelyek kifejezetten ilyen nehéz helyzetekre specializálódva működnek, hogy hasznot húzzanak azokból.

A tartozás és követelés fogalma olyan gazdasági kapcsolatokra utal, ahol egy fél valamilyen kötelezettséggel tartozik a másiknak, míg a másik fél jogot formál a tartozás rendezésére. Ez a dinamikus viszony gyakran összekapcsolódik a pénzügyi tranzakciókkal, de magában foglalhat más típusú kötelezettségeket is, például szolgáltatásokat vagy árucikkeket. A tartozás kifejezés a felelősségvállalást, míg a követelés a jogot tükrözi, hogy az adós rendezze a tartozását, ezzel biztosítva a két fél közötti egyensúlyt. A megfelelő kommunikáció és a kötelezettségek teljesítése elengedhetetlen a bizalom fenntartásához és a gazdasági kapcsolatok zökkenőmentes működéséhez.

Az MNB-alapítványok pénzét kezelő Optima Befektetési, Ingatlanhasznosító és Szolgáltató Zrt.-nek 2023 végén összesen 415 milliárd forint kötelezettsége volt mások felé, vagyis ennyivel volt adósa a jegybanki alap a kecskeméti Neumann János Egyetemnek és az MBH-nak.

Ezzel ellentétben az alapítvány legfontosabb vagyontárgyai a lengyel GTC-ben lévő 62,6%-os részvénycsomagban, valamint a svájci Ultima Capital SA kisebbségi részesedésében helyezkednek el.

A GTC 142 milliárd forintra taksált részesedése látszólag elegendő lehet a kecskeméti egyetem 127,5 milliárd forintos adósságának fedezésére. Azonban, ahogyan a cikk is rámutat, a részvények értékesítése korántsem egyszerű feladat, és az értékcsökkenés következtében nem garantálható, hogy az eredeti összeg visszanyerésére is sor kerülhet.

A svájci Ultima Capital SA kapcsán egy optimistább forgatókönyv is felmerül: itt birtokolt részvények értéke akár 88 milliárd forintra is rúghat, ami a MBH-tól megszerzett 170 millió eurós hitel szempontjából kedvező helyzetet teremt. Továbbá az alapítvány rendelkezik néhány ingatlannal, céges részesedésekkel, és a METU egyetem is a portfólió része. Azonban a cikk megállapítása szerint a helyzet összességében nem túl rózsás, hiszen az MNB-alapítványokba fektetett pénz sajnos eltűnt.

Még ennél is nagyobb veszteségeket lehet elszenvedni.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a különböző, elképesztő felelőtlenséggel elhanyagolt kötelezettségek, opciók és vételi ajánlatok miatt az MNB ne szenvedhetne el további tízmilliárdos vagy akár százmilliárdos veszteségeket. Különösen aggasztó lehet, hogy a GTC májusi tőzsdei leminősítése következtében a cég 2026-ban lejáró, közel félmilliárd eurós kötvényének újrafinanszírozása rendkívül drágává válhat.

Mindezt pedig szeretnék kihasználni a gyenge cégekre specializálódott angolszász hedge fundok, az úgynevezett vulture, azaz keselyű-alapok. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy ezt a hatalmas refinanszírozást csak 7-8 százalékos, bóvlikötvényeknek megfelelő, rendkívül magas kamatokon lehetne megújítani - kockáztatva ezzel a csődveszélyt, és így a teljes vagyonvesztést.

A cikk arra figyelmeztet, hogy minden magyar érintett számára elengedhetetlen, hogy ne engedje meg, hogy egy angolszász keselyű-alap rendkívül kedvező áron vásároljon be a GTC-be. Emellett fontos, hogy az MBH felismerje, hogy elkerülhetetlenül részesévé kell válnia ennek a folyamatnak. Valószínűleg ezt már az alapítvány és az új vagyonkezelő menedzsmentje is észlelte. Azonban ahhoz, hogy az MNB és az MBH vezetői sikeresen kezeljék ezt a helyzetet, komoly elköteleződésre van szükségük.

A GTC portfóliójában még mindig közel 3 milliárd euró értékű eszköz található, amelyre érdemes lenne fokozott figyelmet fordítani. Elsődlegesen fontos lenne a vállalat helyreállítása, és csak ezt követően gondolkodni a kiszálláson.