A IX. kerületben egy kamera leplezte le a rablógyilkosokat.
Egy háromtagú, brutális bűnbanda csapott le az idős hölgyre a kilencedik kerületben. Az igazságot egy térfigyelő kamera leplezte le, amely rögzítette a szörnyű eseményeket, és ezzel felfedte a rablógyilkosok kilétét.
Egy kétségbeesett férfi hívta a rendőrséget, miután hiába próbálta telefonon elérni az édesanyját. Az aggódó fiatal végül a nő kilencedik kerületi otthonához sietett. Amint megérkezett, azonnal feltűnt neki, hogy a hengerzárat erőszakkal feltörték. Belépve a lakásba, szívszorító látvány fogadta: édesanyja, aki sajnos rablótámadás áldozatává vált, már nem élt.
A kiérkező rendőrök igyekeztek minél több nyomot összegyűjteni, azonban az elkövetők nagyon óvatosak voltak. Szövetkesztyűt viseltek, szinte semmilyen nyomot nem hagytak. Az egyik nyomozó a szemle során megtudta, hogy egy közeli műhely rendelkezik egy kültéri biztonsági kamerával, amely rögzíti az utcán történteket is. A nyomozók a kamera felvételein jól látták a három elkövetőt, amint az éjszaka közepén belépnek a lépcsőházba, majd kisvártatva távoznak onnan. Az érkezés és a távozás időpontja megegyezett a szakértő által a gyilkosság feltételezett időpontjával.
A 2011 májusában elkövetett brutális rablógyilkosság végül a "Nagy Testvér" együttműködésének eredményeként oldódott meg.
A kilencedik kerület egyik öreg bérházában élő idős néni senkinek nem ártott. Azért vált áldozattá, mert a bizalmába fogadott egy olyan személyt, akit nem kellett volna. A nyolcvan feletti néni ki sem mozdult az otthonából, de naponta hívta őt telefonon a fia, aki időnként meg is látogatta őt. Lakásába rajta kívül bejáratos volt egy szomszédos lakásban élő középkorú nő. Ez a nő családjával együtt élt a bérházban, időnként pedig átjárt a nénihez. Segített neki, társalgott vele, eloszlatta benne a magány érzését.
A látogatások során a szomszédasszony rengeteget megtudott a későbbi áldozatról, és alaposan kiismerte a napi rutinját. Elképzelhető, hogy már akkor megfordult a fejében, hogy érdemes lenne felforgatni a lakást az ottani értékekért, de valószínűleg attól tartott, hogy a gyanú azonnal ráterelődik. Magánélete viszont váratlan fordulatot vett, amikor egy távolabbi lakásba költözött, új párjához. Az új otthonában gyakran találkozott unokaöccsével, akiről köztudott, hogy kiválóan ért a zárak feltöréséhez. Így a nagynéni és az unokaöcs titkos tervet kezdtek szőni: egy éjjelen "látogatást" tennének a néni lakásában, ahol feltörik a zárat, majd a betörés látszatát keltve megszerzik az ott talált értékeket.
Az unokaöcs kíváncsiságára a nagynéni elmesélte, hogy a néni különféle borítékokban tartja a megtakarításait. Amikor ő bevásárolt neki, vagy kölcsönkért tőle, mindig ilyen borítékokkal rukkolt elő a lakás rejtett zugaiból. A pénzről azonban nem tudtak részleteket, mivel a leendő áldozat rendkívül óvatos volt, és sosem engedett senkit a lakásába, ha a megtakarításaiból akart kivennie valamennyit. A két szövetkező sem rendelkezett információval arról, hogy pontosan mekkora összeg várja őket, de biztosak voltak benne, hogy a szerényen élő nyugdíjas fiókjában nem csupán néhány ezer forint lapul. A következő lépésben harmadik társra volt szükségük. Végül a fiatalember másik nagynénje vállalta, hogy a színlelt betörés idején ő fog vigyázni kívülről. Míg társai bejutnak a lakásba és kutatnak, ő a bejárat előtt áll majd, figyelve a környéket.
A háromfős csapat végre kitűzte az időpontot, és a fiatalember előkészítette a hengerzár törésére alkalmas szerszámot. Mielőtt útnak indultak volna, tartottak egy utolsó megbeszélést. Ezen a találkozónak fültanúja lett a nagynéni régi élettársa, akinek a kíváncsi füle véletlenül elcsípte a beszélgetésüket. Megdöbbenve hallotta, ahogy a fiatalok arról beszélgetnek, hogy "ha úgy alakul", nem fognak kímélni senkit, még az élet kioltásától sem riadnak vissza. Miután megerősítették, hogy mindent megtesznek a céljuk érdekében, elindultak, eltökélten és határozottan.
Hűvös, csillagfényes májusi éjszaka terült el, amikor a lépcsőház csendjébe beléptek, mint árnyak a sötétben. A nagynéni, aki mindig is a merész tettek mestere volt, halkan utasította unokaöccsét, hogy álljon neki az ajtó feltörésének. A fiatalember, aki már korábban is gyakorolt hasonló feladatokat, ügyes kezeivel elroppantotta a hengerzárat, és az ajtó halkan, majdnem észrevétlenül kinyílt. Az idősebb nagynéni, aki tapasztalatával mindig figyelmeztette őket a veszélyekre, az ajtó mellett maradt, mint egy őr, míg a két másik társ a lakás sötétjébe osont. Szövetkesztyűt húztak, hogy eltüntessék maguk után a nyomokat, mint a fák között suhant szellő. Mielőtt belemerültek volna a kutatásba, egyikük óvatosan kihúzta a telefon zsinórját, mintha ezzel egy új világot készülne nyitni, ahol csak ők és a titkok maradnak.
A lakás felforgatásának zajára, a fojtott suttogásra, ajtók, polcok reccsenésére felriadt az áldozat. A néni ezután köhintést hallott. Azonnal felismerte a jellegzetes hangot és nevén szólította a betörőt. A nagynéni és az unokaöcs azonnal abbahagyta a kutatást és a néni ágyánál termettek. Tudták, ha a néni életben marad és beszél, börtön vár rájuk. Rárontottak hát. Az ágya szélén ülő áldozat fejét és nyakát néhány közepes, illetve nagy erejű ütés érte, emiatt azonnal meghalt. A betörők a holttestet és a teljesen felforgatott lakást hátrahagyva elmenekültek.
A már említett videofelvétel kulcsszerepet játszott a tettesek azonosításában, akiket nem sokkal később "begyűjtöttek". Azok a személyek, akiket először csupán tanúként hallgattak ki, határozottan tagadták, hogy az ominózus időpontban a házban tartózkodtak volna. Amikor azonban a rendőrség értesítette őket arról, hogy létezik egy videó, amely ellentmond a vallomásuknak, a mesék gyártása megkezdődött. Csakhogy hiába, az elkövetők egyre mélyebbre ásták magukat a hazugságok tengerébe. Ráadásul egy szembesítés során az unokaöcs és a nagynéni is véletlenül felfedték magukat. A végső bizonyítékot pedig az idősebb nagynéni élettársa szolgáltatta, aki a rendőröknek elárulta, miről diskuráltak a három betörő azon az éjszakán.
Az idősebb nagynéni soha nem ismerte el a cselekmény elkövetését, még egyetlen félmondatban sem, de bírósági eljárásra sem került sor. Tragikus módon, előzetes letartóztatás alatt, hirtelen, egy örökletes betegség következtében életét vesztette. Ezzel szemben az unokaöcs és a fiatalabb nagynéni szigorú büntetésre számíthattak, hiszen a vád az emberölés volt, amelyet nyereségvágy motivált.
