Hazánk legmagasabb pontján elhelyezkedő arborétuma - Zirc.

Fedezd fel a természet csodáit: kalandos kirándulások, felejthetetlen utazások, izgalmas túrák a festői hegyek között, rejtélyes völgyek felfedezése, lenyűgöző barlangok mélyeinek felfedezése, és a történelem nyomait őrző impozáns várak látogatása vár rád!

A zirci ciszterci apátság műemléki környezetében létesült arborétuma itthon a legmagasabb fekvésű fás gyűjtemény, 400 méterrel a tengerszint felett. De nemcsak ettől különleges ez az arborétum, hanem attól is, hogy tulajdonképpen egy város közepén található. Minden évszakban más és más lenyűgöző arcát mutatja, ezért többször is érdemes visszatérni. Én nyáron voltam, de biztos, hogy tavasszal sokkal több nyíló virág van, ősszel pedig színpompásabb. Most tartsatok velem, aztán majd nézzétek meg élőben is. Mutatom milyen!

Hol helyezkedik el? Magyarországon, Veszprém megyében, Zirc városának szívében. Térképen itt találod.

Az arborétum két különleges bejárattal rendelkezik. Az egyik az apátság festői udvarából nyílik, ahol a belépőjegyet az apátság jegypénztárában lehet megváltani. A másik bejárat a Damjanich utcán található, itt pedig közvetlenül a bejárat mellett helyezkedik el a pénztár.

Az arborétum egy országos szinten védett természeti kincs, amely különösen vonzó célpontja a természet iránt érdeklődőknek. Kicsik és nagyok, óvodások és iskolások, valamint a felnőtt látogatók egyaránt élvezhetik ezt a varázslatos helyet. A kert nem csupán a növények sokszínűségének bemutatására szolgál, hanem fontos szerepet játszik az oktatásban és a kutatásban is. Itt készülnek az egyetemi hallgatók szakdolgozatai, valamint a Bakonyi Múzeum és más kutatási intézmények tudományos munkái, mind a botanikai, mind a zoológiai területeken. A Zirci Ciszterci Apátság, amely az arborétum fenntartásáért felelős, folyamatosan arra törekszik, hogy bővítse a gyűjteményt, és a kert élővilágát minél gazdagabb és teljesebb formában mutassa be a látogatóknak.

Az arborétumból csodás rálátás nyílik az apátság lenyűgöző épületére. E nézőpontból szinte varázslatos kastélynak tűnik, amely mesebeli tájban áll.

Az arborétum felfedezéséhez ajánlott útvonalakat táblák jelzik, de természetesen szabadon választogathatjuk a lépéseinket. A terület viszonylag kiterjedt, de a tájékozódás nem jelent nehézséget, így bátran indulhatunk felfedezőútra.

A parkban haladva az ajánlott ösvény mentén felfedezhetjük a csodálatosan sokszínű növényvilágot, ahol körülbelül száz különleges fa áll, közöttük a lenyűgöző, 170 éves jurányi hárs, valamint a gumiszerű kérgéről ismert amúrmenti parásfa, amely büszkén hirdeti különlegességét.

A 18 hektáros "fás-kert", más néven angolkert, alapítása a 18. század második felére datálható. A keletkezésével kapcsolatos magyarázatok, amelyek szerint a bakonyi őserdőt nyiladékokkal tagolták, tévesnek bizonyultak. 1753-ban a ciszterci monostor közelében két jelentős erdőirtásra került sor, ami valószínűsíti, hogy ekkor vágták ki a későbbi arborétum eredeti fáit, kivéve néhány kiemelkedő egyedet, közöttük a legidősebb, mintegy 400 éves kocsányos tölgyet. Érdekesség, hogy az 1766-ból fennmaradt térképen ezen a területen szántóföldet ábrázoltak, ami tovább árnyalja a hely történetét.

Jelentős telepítések történtek Dréta Antal - kormányzó perjel, majd apát - idejében, aki 1803-ban Gregorius Mayer "angolkertészt" fogadta fel a munkálatok elvégzésére. Ebben az időszakban, 1809-ben telepítették a közel 400 méter hosszú híres hársfasort, mely a legenda szerint a Győrt Veszprémmel összekötő római út maradványa.

A főbejáratnál található halastó története egészen 1720 környékére nyúlik vissza. A szerzetesek szigorú böjti előírásai miatt a monostor környezete számos halastóval gazdagodott. A parkot a Cuha-patak bontja meg, amelynek neve szláv gyökerekkel bír: a "szeszélyes", "száraz", "kevés vizű" jelzők a patak változó természetére utalnak. Nyáron gyakran kiszárad, míg csapadékos időszakokban bővizűvé válik. A patakot átszelő két barokk stílusú kőhíd 1759-es építése a korabeli építészeti ízlés remek példája.

Az arborétum területén tekinthetőek meg a középkori zirci ciszterci apátság romjai is. Ezt még III. Béla király alapította 1182-ben, az akkor csaknem lakatlan, sűrű erdővel borított Bakonyban a Cuha patak forrásvidékén. A templom és az apátság több évtizeden keresztül épült, majd az első szerzetesek a rend francia szülőföldjéről, a clairvaux-i apátságból jöttek. A rend első apátja Szent Bernát volt, aki a XII. században nemcsak a rend, hanem Európa szellemi, lelki fejlődésére is nagy hatást gyakorolt.

A virágzó életnek több csapás vetett véget. Először a tatárjárás, majd később a mohácsi vereség és a törökök előrenyomulása okozta az elnéptelenedést. Veszprém 1552-ben került a törökök kezére, valószínűleg Zirc is, de ekkor már nem voltak szerzetesek az apátságban, és a következő évben a lakosság is elvándorolt. Az apátság javai, könyv- és levéltára megsemmisült és az épületek is romlásnak indultak. Másfél évszázadon át Zirc lakatlan volt, majd az első három szerzetes 1726-ban költözött vissza Zircre. Noha a középkori templom és a monostor falai nagyrészt még álltak, boltozata beomlott és a régi építészeti stílus nem tetszett a barokk kor szerzeteseinek. Ezért hát új templomot és monostort kezdtek építeni, melyhez a régi köveket csaknem maradéktalanul felhasználták. 1912-ben Békefi Remig zirci apát megbízásából kezdték meg a középkori apátság romjainak feltárását, az utolsó rekonstrukció pedig 2013-ban zajlott. Így lehetőségünk van megnézni, bejárni a középkori apátság épületeinek maradványait.

A romoktól elindulva felfedezhetjük az 1809-ben ültetett, több mint két évszázados és közel 400 méter hosszú hársfasort is. Ez a különleges fasor az arborétum egyik legértékesebb természeti kincse. Összesen 110 fából áll, melyek a római kori út feltételezett nyomvonalát kísérik végig.

1855-ben a Cuhának - mely addig a halastavon folyt keresztül - új medret ástak, erre az időszakra tehető a vízesés és a filagória létesítése is.

A park területén felfedezhetünk hatalmas térképeket is, amelyek segítségével könnyedén tájékozódhatunk a különböző izgalmas fák elhelyezkedéséről. Bár a fák helye valószínűleg állandó, az északi bejárat már nem ott található, ahol a térkép mutatja.

Az arborétum lenyűgöző növényvilágának összlétszáma körülbelül 600, melynek jelentős része, mintegy 80%-a lombhullató fák és cserjék. A tűlevelű fafajok közül körülbelül 70 képviselteti magát. A terület gazdag a Bakonyra jellemző őshonos fa- és cserjefajokban, ugyanakkor találkozhatunk egzotikus, azaz más földrészekről származó növényekkel is, amelyek színesítik a tájat. Különösen figyelemre méltóak a magnóliafélékhez tartozó liliomfák, valamint a juharfélék, amelyek közül mintegy harminc faj lelhető fel. A nyír-, hárs- és kőrisfák gyűjteménye szintén gazdag, emellett tölgyből tizennégy különböző faj és változat található az arborétumban. Érdekesség, hogy a tiszafákat a 19. század első felében Szentgál környékéről telepítették ide, ezzel is gazdagítva a hely növényi sokszínűségét.

Teljesen normális, hogy az arborétumban számos madár, bogár, hüllő, kétéltű és természetesen emlős él, de hogy macska is megfordul itt...? Lehet, hogy ő a park titkos őrzője! :-)

Az arborétum legidősebb faegyede a 350-400 éves kocsányos-tölgy. A magassága 25 méter, a törzsének kerülete 4,26 méter.

Manapság az arborétum egy különleges gyűjtemény, amely a Föld öt kontinenséről származó fás és lágyszárú növényeket vonultat fel, mindezt a Bakony egyedi mikroklímájában, ahol ezek a növények igazán otthonra lelnek.

A ginkgo biloba, a világ egyik legrégebbi fája, ősi hazájában, Északnyugat-Kínában, hűvös völgyekben honosodik. Az idő múlásával azonban dísznövényként eljutott a bolygó minden sarkába, és ma már sok kertben megtalálható. Gyógyító tulajdonságait sokan elismerik, leveleinek ragyogó napsárga színe pedig ősszel különösen lenyűgöző látványt nyújt, szinte festői keretet adva a természet e csodájának.

A Bakony természetközeli területei, barlangjai még megfelelő élőhelyet biztosítanak a denevérek számára. Az arborétum odvas fáiban is laknak különböző denevérek, melyek állománya az emberi hatások következtében drasztikusan megfogyatkozott. A denevérkolóniákra a legnagyobb veszélyt az élőhelyek csökkenése és zavarása jelenti. A fokozódó barlangász tevékenységek, az odvas fák kivágása, a vizes élőhelyek pusztulása, a rovarok ellen használt vegyszerek. Ezért is a denevérek, kivétel nélkül mind, védett állatok. És nem, egyáltalán nem bántják az embert, nem repülnek a hajunkba! Minek is tennék? Repülő rovarokra vadásznak, az akadályokat pedig ultrahangos tájékozódásuknak köszönhetően "csukott szemmel" is ki tudják kerülni. :-)

Az erdei fenyő a hideg, mérsékelt öv kontinentális éghajlatú tájainak jellegzetes lakója. A tajgán éppúgy megtalálható, mint az észak- és közép-európai hegyvidékeken, ahol elegytelen állományokban él.

Hazánk erdői sokszínűségükről híresek, hiszen az elegyes állományok dominálnak. A fák és cserjék változatossága, valamint az elegyesség mértéke szorosan összefonódik a termőhely sajátosságaival, ugyanakkor a múlt erdőgazdálkodási gyakorlatának hatásait is magukon viselik. Sok helyen az volt a cél, hogy homogén, egykorú erdőket hozzanak létre, ami sajnos nem mindig volt fenntartható megoldás. Ma már egyértelmű, hogy az elegytelen erdők nemcsak hogy komoly kockázatokat rejtenek, de nem képesek megfelelni a modern kor által támasztott elvárásoknak sem.

Az amerikai selyemfenyő, vagy simafenyő kedveli a lapos völgyek és hegyvidékek sík területeit. Más tobozos és lombos fajokkal együtt, elegyes állományokban él, mészmentes talajon.

Az elegyes erdőkre jellemző, hogy a rovarok, kórokozók nem szaporodnak el benne tömegesen. Még a nem őshonos fafajok állományai is sokkal stabilabbak elegyes erdőben. Az elegyesség az erdő immunrendszerének egyik alapvető pillére.

Az együtt előforduló különböző fafajok fényigénye, növekedési üteme, élettartama általában eltérő, ezért az elegyesség eleve önmagában hordozza a vertikális tagoltságot, a szerkezeti változatosságot is. Az elegyes erdő változatosabb, szebb képet is nyújt az elegytelennél, ami különösen virágzáskor és az őszi lomb-elszíneződés idején látványos.

Ez a különleges tulipánfa, amelynek levelei is a tulipán formáját idézik, valódi természeti csoda. Észak-Amerika gyönyörű tájairól származik, és a 17. században jutott el Európa földjére. Tennessee állam Appalache-hegységében még ma is találkozhatunk gazdag tulipánfaerdőkkel, ahol ezek a fák szebbnél szebb látványt nyújtanak. Nálunk viszont főként díszfaként találkozhatunk vele, hiszen a kertjeink szépségéhez sokat hozzátehet.

A látogatók számára igazi élményt nyújt a kerti filagóriánál való megpihenés, vagy a közel negyven méter magas hársfák árnyékában található, kultúrtörténeti jelentőségű Békefi-emlékműnél való időtöltés. Ezt a szobrot Békefi Remig paptanár emlékére állították tanítványai 1934-ben, így a helyszín nem csupán a természet szépségével, hanem a múlt tanulságos történetével is gazdagítja a látogatók élményeit.

A filagória mellett egy mély, titokzatos kút rejtőzik, amely az ajánlott útvonal mentén található.

És még víz is van benne. Szemét viszont nincs, dicséret az erre járóknak! (Vagy az arborétum dolgozóinak.)

Arborétumi felfedezőutunkat a színes énekesmadarak varázslatos világa és az ősi fák ágai között ugráló mókusok vidám látványa teszi emlékezetessé. Ráadásul a harkályok ritmikus kopácsolása még inkább felerősíti a természet zenei aláfestését.

Az ajánlott útvonal mentén más színű tábla mutatja, arra ősparkot találunk. De "belépés csak saját felelősségre"! Vajon mi lehet benne?

Kicsit elvadultabb az erdő erre, kevésbé parkos, inkább természetes erdő képét mutatja. De, hogy miért van kiírva a saját felelősség? Végülis mindenhol saját felelősségre tartózkodunk...

Az idők során a faállomány egyes részei elöregedtek, ami megkövetelte az idős fák megújító kezelését és a fiatalítási intézkedések bevezetését. A 2010-ben elindított rekonstrukciós projekt keretein belül a Bakonyban őshonos facsemetéket, valamint örökzöld és lombhullató cserjéket ültettek el. Emellett körülbelül négyszáz idős faegyed részletes műszeres vizsgálaton esett át.

A hársfasor is súlyosan megsínylette a zord bakonyi időjárás viszontagságait. A felújítási munkák megkezdésekor 83 hársfát tartalmazó fasor ma, mint a telepítéskor, már 110 fából áll.

A Cuha-patak partján két különleges vizes élőhelyet alakítottak ki, amelyek bemutatják a Bakonyalja és a Balaton-felvidék gazdag védett fajainak sokszínűségét. Ezen a varázslatos helyen a természet csodái és a helyi ökoszisztéma értékei egyaránt felfedezhetők.

A munkálatok során alaposan megtisztították a fák törzsét és lombkoronáját az élősködő fagyöngytől és borostyántól. Ezen kívül felújították a Cuhán átívelő hidakat, valamint a sétautakat is, és átépítették a kertet körülvevő 1670 méter hosszú kerítést is.

Az "őserdőn" átsétálva a tó partjára érünk ki.

A rekonstrukció során sor került a tó kotrására, eltávolították a benne talált világháborús lőszereket, és a vízfelület közepén a vadkacsáknak egy kis szigetet alakítottak ki. Továbbá megszépült a virágokkal és sziklakerti növényekkel kísért tóparti sétaút is.

A tóban megfigyelhetjük a jellemző élővilágot, a halakon és a madarakon kívül nyáron sütkérező teknősökkel is találkozhatunk.

Ez a halastó 1720 körül született meg, és azóta is a természet csodái között található. A Cuha patak vizével táplálkozva, a tó igazi oázisa a nyugalomnak. Bár nem lehet teljesen körbesétálni, a partján egy kellemes, árnyékot adó ösvény kanyarog, amely ideális helyszínt biztosít a sétákhoz és a természet felfedezéséhez.

A tó partján felfedeztem egy igazán különleges levelű fát: ez a hasogatottlevelű hamvas égerfa. Ez a különleges fafajta Európa középső alpesi és északi régióiban nagyon elterjedt, és gyakran megtalálható a hegyvidéki árnyas ligetekben, patakok vagy kisebb folyók mentén, de a nedves, ingoványos tájakon is kedvező környezetet talál. Hazánkban azonban ritkán bukkannak rá, leginkább természetvédelmi területeken, lápos vidékeken vagy erdeifenyvesekben él.

A 2011-es évben végrehajtott rekonstrukciós projektek keretében a tavat teljesen kiásták, a zsilipet korszerűsítették és újraüzemeltették, valamint a kőpartfalat is felújították.

A kora tavaszi időszakban, a kétéltűek számára megfelelő szaporodó és utódaiknak kedvező élőhelyet biztosít a tó.

Az országos jelentőségű természetvédelmi terület, a 18 ha-os, óriási fákkal borított arborétum menedéket biztosít a fészkelő és megpihenő madarak számára. A kutatások különösen gazdag madárfaunát írtak le az arborétum területén. Számíthatunk denevérek jelenlétére és a vizes élőhelyhez kötődő fajokra is. A védett területen különös hangsúlyt kap a fajok megőrzése, a fenntartási és felújítási munkálatoknak a fészkelési és vegetációs időszakhoz igazítása.

A tó partján kis büfé, fagyizó található, ahol kellemes környezetben kávézhatunk a napernyők alatt.

Ahogy tovább haladunk, elérkezünk az arborétum másik bejáratához, amely a Damjanich utcáról nyílik.

A tó ellentétes partján, az ösvény szélén bőséges virágzó csoda tárul elénk, ahol a védett növények és gyógynövények színes ágyásai hívogatnak. Ezek között felfedezhetjük a hófehér és élénkpiros gömbös kankalint, a bársonyos tapintású kakukszegfűt, az aromás izsópot, a napfényben ragyogó körömvirágot, és az orvosi zsálya különleges fűszerét is.

Amennyiben az apátság díszudvarán keresztül érkezünk, és azon a vonalon kívánunk távozni, egy lenyűgöző látványt nyújtó fenyősor kíséretében sétálhatunk vissza a kapuhoz.

A fák között napfényes rétek terülnek el, ahol lenyűgöző, karakteres lombos fák nyújtják árnyékukat, és a természet szépségei között barangolhatunk.

A gyerekek felfedezhetik az arborétum területén található érdekes ismeretterjesztő táblákat és forgatható kockákat, amelyek segítenek nekik jobban megérteni a természet csodáit.

Nyáron, amikor a hőség elérte csúcspontját, látogattam el oda. Akkor a tó melletti lépcsős vízesés teljesen kiszáradt, így sajnos azt nem tudom bemutatni. Viszont itt van egy pillanatkép az apátság udvarából, amely az ösvényen át a tóhoz vezet.

I. András királyunk Zircen hunyt el, és emlékére állították fel azt a szobrot, amely 2005-ben került avatásra. A király nevéhez fűződik a bencés monostor megalapítása Tihanyban 1055-ben, Szent Ányos tiszteletére. Az alapítólevél, amely latin nyelven készült, a legrégibb fennmaradt magyarországi oklevél, amely eredeti formájában ránk maradt. A szobor kezében tartott makett pedig a tihanyi apátságot ábrázolja, hangsúlyozva e jelentős helyszín történelmi fontosságát.

Az arborétumban lehetőséget kínálunk csoportos szakvezetésre, amely 1,5 órás időtartamban valósul meg, és a szolgáltatás ára 12 000 Ft. Fedezd fel a természet csodáit szakértőnk irányításával!

Ünnepnapokon, például május elsején, az arborétum hétfőn is várja a látogatókat!

Ez az arborétum bejárata a Damjanich utca irányából. Azonban az arborétum hivatalos weboldala alapján 2023-ban kizárólag az apátsági udvar felől lehet belépni.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb bejegyzésekről, és érdekelnek az új tartalmak, érdemes követni a Kiránduló Facebook oldalát! Itt lehetőségetek van kommentelni, és örömmel olvasom a saját élményeiteket is!

A megosztott információk egy része a kihelyezett táblákon, illetve az arborétum hivatalos weboldalán található.