Három nap leforgása alatt egy kétmilliós metropolisz omlott össze - de mi zajlik itt valójában?

Szíria az elmúlt tizenhárom év során, még a legnagyobb jóindulattal is, távol állt a békés országtól. A 2020-as török Tavaszi Pajzs hadművelet óta ugyan valamelyest csökkent a harcok intenzitása, de a feszültség sosem tűnt el teljesen. Múlt szerdán azonban a helyzet drámai módon megváltozott, amikor a török támogatással rendelkező Hajat Tahrir al-Sham offenzívát indított Aleppó ellen, amelyet a szír kormányerők 2016-ban foglaltak vissza. Az országban most káosz uralkodik, fegyveres frakciók tucatjai vívnak egymással. Cikkünk célja, hogy jobban megértsük ezt a zűrzavart és feltérképezzük a mögöttes okokat.

Múlt szerdán a Hajat Tahrir al-Sham harcosai szinte a semmiből indítottak offenzívát Szíria második legnagyobb városa, Aleppó ellen. A szír kormányerők és a velük együttműködő milíciák nem tudták megakadályozni a támadást, így a város péntekre az ellenállók kezére került. Azóta a helyzet továbbra is fokozódik, hiszen a régióban kurd, amerikai, iraki, sőt, afgán fegyveresek is részt vesznek a harcokban.

A szíriai polgárháborúban részt vevő különböző katonai és félkatonai egységek, valamint szövetségi struktúrák átlátása, finoman szólva, igencsak komplex kihívás. Először is fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy kik is állnak szemben egymással a harctéren, hiszen a helyzet rendkívül zavaros és sokszínű.

Az első offenzívát a már említett Hajat Tahrir al-Sham (HTS) indította el. Ez a csoport az al-Kaida kötelékéből kivált radikális, szunnita iszlamista frakció, amely Törökország támogatását élvezi. A HTS ellentétben áll a szír kormányerőkkel, a kurd-amerikai koalícióval, valamint az Iszlám Állammal is. Hivatalosan a Szíriai Megváltás Kormánya nevű politikai entitás fegyveres szárnyaként működik, amely Idlibben található.

Múlt pénteken a HTS oldalán a Szír Nemzeti Hadsereg (SNA) is bekapcsolódott a harcokba. Az SNA, amely szintén Törökország támogatását élvezi, mérsékeltebb nézetekkel bír, mint a HTS. Érdemes megemlíteni, hogy a két csoport között nem éppen harmonikus a viszony; a polgárháború során többször is összetűztek egymással, ami tovább bonyolítja a konfliktus dinamikáját.

A HTS, az SNA és a török katonai egységek a Szíria északi határvidékének jelentős területeit tartják fennhatóságuk alatt.

A szír kormányerők állnak szemben a konfliktus másik oldalával. Bassár al-Asszad elnök két kulcsfontosságú szövetségese Oroszország és Irán, melyek mindketten katonai jelenlétükkel támogatják a rezsimet a térségben. A kormányhű erők mellett a libanoni Hezbollah különböző egységei is részt vesznek a harcokban, továbbá a milíciák többsége arabokból áll, míg kisebb részük lojális kurd harcosokból tevődik össze.

Damaszkusz szélén ma hajnalban az iraki Népi Mobilizációs Erők (PMF) egyes egységei is bekapcsolódtak a harcokba. A PMF egy olyan ernyőszervezet, amelyet eredetileg az ISIS ellen hoztak létre, és számos milíciát fog össze. Bár hivatalosan az iraki kormány irányítása alatt működik, a valóságban Bagdadhoz csupán a fegyveresek egy része hűséges, míg több alakulathoz Irán pénzügyi támogatása érkezik. Az iraki kormány perspektívájából nézve a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a PMF jelenlegi tűzereje lényegesen meghaladja a reguláris hadseregét.

A PMF azért is érdekes csoportosulás, mert bár főleg síita arabok alkotják, találhatóak itt síita türkmének, szunnita arabok, keresztény, de még jezidi milíciák is.

A PMF (Popular Mobilization Forces) kötelékében jelenleg a Kataib Hezbollah nevű síita iszlamista csoport tagjai vettek részt a harci eseményekben, támogatva ezzel az afgán fegyveres egységekből álló, Irán által szintén támogatott Fatemijun dandárt.

A helyzet még bonyolultabbá válik, mivel Szíriában egy harmadik szereplő is aktívan harcol: a Szír Demokratikus Erők (SDF). E szervezet gerincét a kurdok alkotják, akik a Népi Védelmi Erők (YPG) és a Női Védelmi Erők (YPJ) égisze alatt egyesülnek. Emellett jelentős támogatást élveznek a törökországi Kurd Munkáspárttól (PKK) is. Érdemes megjegyezni, hogy az SDF nem csupán kurd harcosokból áll; soraikban muszlim arab, türk, keresztény és jezidi alakulatok is megtalálhatók. Fő szövetségesük az Egyesült Államok, amely jelentős katonai jelenlétet biztosít az ország területén. Az SDF jelenleg Szíria északnyugati harmadát ellenőrzi, míg az amerikai erők bázisokat alakítottak ki az ország déli határvidékén.

Ahhoz, hogy a helyzet teljesebben érthető legyen, fontos megjegyezni, hogy Szíria középső vidékein még mindig léteznek olyan kisebb területek, amelyek az ISIS irányítása alatt állnak. Ezen kívül a Golán-fennsík is Izrael fennhatóságát élvezi, ami tovább bonyolítja a régió geopolitikai helyzetét.

Most, hogy átrágtuk magunkat a harcoló feleken, nézzük, hogy tulajdonképpen mi is történik most Szíriában. Bár a konfliktus még nagyon friss, a háborús köd pedig rengeteg részletet zavarossá tesz, a fő részleteket már lehet látni.

November 27-én a szeparatista erők meglepetésszerűen nagyszabású támadást indítottak Aleppó irányába. A HTS, modern felszerelésekkel és páncélozott járművek, valamint drónok alkalmazásával, egyetlen nap leforgása alatt több tucat települést foglalt el. Az interneten terjedő felvételek tanúsága szerint nemcsak a szír kormánycsapatok szenvedtek veszteségeket, hanem az orosz SzSzO (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) tagjai is a harcok következményeként estek áldozatul.

A lendület a következő két napban sem tört meg: csütörtökre a HTS veszélyesen megközelítette a várost, péntek reggelre pedig be is hatoltak az agglomerációba, ekkor már megtámogatva az északról érkező SNA harcosokkal. A legtöbb forrás arra enged következtetni, hogy a szír kormányerők péntek délután adták ki az általános visszavonulási parancsot, bár egyes hírek arról szólnak, hogy a Damaszkusz pártján álló kurd milíciák a városban maradtak harcolni.

Péntek estére az ország második legnagyobb városa lényegében elesett. A kormányerők a várostól délkeletre, Al-Safira környékén jelöltek ki új gyülekezőpontot.

A hétvége folyamán Aleppótól délre tovább súlyosbodtak a harci események: Al-Safira városa is lázadó irányítás alá került. Az orosz légierő bombázásokba kezdett Aleppo és Idlib térségében. Ma hajnalban Irak irányából megérkeztek a PMF fegyveresei is, akik várhatóan összecsaptak a kurdokkal, akik az Eufrátesz keleti partját ellenőrzik. Az amerikai légierő A-10 Thunderbolt II-es csatarepülőgépei válaszként megkezdték a PMF konvojainak támadását, és egyes források szerint más, Irán által használt katonai létesítményeket is célba vettek.

Ma délelőtt az Ankara által támogatott lázadók újabb jelentős lépést tettek, és Hamát, egy másik nagyvárost is megközelítették. Egyes információk szerint a város közelében lévő katonai repülőtérre is behatoltak. A közösségi médiában megosztott felvételek tanúsága szerint jelentős mennyiségű orosz és iráni hadianyagot sikerült megszerezniük.

A HTS, vagyis a Törökország által támogatott erők, rendkívül ravasz módon azonosították a közel-keleti zűrzavarban rejlő lehetőségeket. Mostanra egyértelművé vált, hogy Aleppó védelmét nagyrészt a libanoni Hezbollah vette át, azonban a terrorszervezet súlyos gyengülésen ment keresztül az Izraellel folytatott konfliktus következtében.

A helyzetet tovább bonyolítják más globális események is: Oroszország haderejének jelentős része Ukrajnában van elkötelezve, míg az izraeli légierő egyre sűrűbben támadja a szír kormányerőket. Ezen kívül Irán, Szíria egyik legfőbb szövetségese, kénytelen megosztani figyelmét a Hamász maradványaival, a Hezbollahhal, valamint a jemeni húszikkal, Irakkal és Szíriával. További aggodalomra ad okot, hogy Donald Trump, az újonnan megválasztott amerikai elnök, várhatóan sokkal keményebb politikát fog alkalmazni velük szemben.

A csillagok e különleges együttállása új lehetőségeket nyújt Törökország számára, hogy jelentős mértékben kiterjessze a szíriai ütközőzónáját. Ankara régóta dédelgetett célja, hogy a Törökországban élő arab menekülteket visszatelepítse Szíriába. Ehhez a területi előnyök, valamint a háborúban alulmaradó szír elnök hajlandósága egyaránt kedvezően hathat.

Azt, hogy a harcok hogy fognak folytatódni egyelőre nem lehet biztosra tudni: a lázadók állítása szerint nem céljuk Damaszkusz megtámadása, Hamá ostroma viszont ennek valamelyest ellent mond. A kurdok által dominált SDF a harcok nagy részéből egyelőre kimaradt (ők a kormányerőkkel és a törökbarát lázadókkal is ellenséges viszonyt ápolnak), ez a helyzet azonban már rövid távon is megváltozhat: Ankara nyíltan ellenséges az SDF-fel szemben, így

Nem lepődnék meg, ha az offenzíva nem a déli irányba, hanem inkább nyugatra, Manbidzs felé haladna tovább. Ez a terület a kurdok egyetlen hídfőállása az Eufrátesz nyugati partján, így a stratégiai jelentősége rendkívül magas.

A helyzet iróniája abban rejlik, hogy azok a csapatok, amelyeket Törökország támogat, Aleppóban éppen a Hezbollah ellen küzdenek, akit Ankara Libanonban, ha nem is közvetlenül, de hónapok óta szavakkal támogat. Különösen figyelemre méltó lesz, hogy a törökök hajlandóak-e konfrontálódni az SDF-fel, figyelembe véve, hogy mögöttük a NATO-tag Egyesült Államok áll védelmezőként.