Harminckilenc évvel ezelőtt, egy szörnyű pillanatban, a csernobili robbanás örökre megváltoztatta Európa történelmét.

1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor egy esemény rázta meg a világot, amelyet a legnagyobb nukleáris katasztrófának tartanak: a csernobili atomerőmű 4-es reaktorában bekövetkezett robbanás örökre nyomot hagyott Európa történetében. Ez a tragikus esemény nem csupán a környező területek életét formálta át, hanem a nukleáris energiával kapcsolatos politikai és társadalmi diskurzusokat is új irányba terelte.

A balesetet egy felelőtlen kísérlet váltotta ki, amely során a dolgozók áramkimaradásos vészhelyzetet próbáltak szimulálni. A reaktort rendkívül alacsony, instabil teljesítményen működtették, ráadásul nem kapcsolták be a póthűtőrendszert sem. A reaktor irányíthatatlanná vált, majd néhány másodperc alatt két robbanás következett be, aminek hatására a nukleáris anyagok hatalmas mennyisége került a levegőbe.

A tűzoltók hajnalra sikeresen megfékezték az épület lángjait, ám a reaktor belsejében még hosszú napokig izzott a forróság. A robbanás következtében a nemesgázok teljes egészében, míg az illékony izotópok körülbelül 20%-a szabadult fel a környezetbe. A közvetlen környéken olyan intenzív sugárzás tapasztalható, hogy egyes dolgozók szeme színe is megváltozott a sugárzás hatására.

Minden igyekezetük ellenére, a titoknak mégis napvilágra kellett kerülnie.

A szovjet hatóságok kezdetben igyekeztek titokban tartani a katasztrófa részleteit, azonban a Svédországban észlelt radioaktív felhők gyorsan felfedték az igazságot. A sugárszennyezés 45 ezer négyzetkilométernyi területet érintett, és számos európai országot sújtott. Magyarországot két különböző hullámban érte el a szennyezés, ami komoly aggodalmakat keltett a lakosság körében.

A kitelepítések csupán 36 órával később indultak el, és végül több mint 300 ezer ember kényszerült otthona elhagyására. Ezt követően egy 2600 négyzetkilométeres, szennyezett területet körülvevő tiltott zónát hoztak létre, amelyben ma is csupán néhányan élnek.

A csernobili katasztrófa következményei a mai napig érezhetőek, és mély nyomot hagytak a környezetben és az emberek életében. Az esemény nemcsak a helyi közösségeket, hanem az egész világot érintette, felhívva a figyelmet a nukleáris energia használatának kockázataira és a biztonsági intézkedések fontosságára. Az utóhatások, beleértve a radioaktív szennyeződést és a pszichológiai következményeket, továbbra is formálják a régiót és annak lakóit.

A pontos áldozatszámot a mai napig nem tudni. Az ENSZ adatai szerint közvetlenül 56 ember vesztette életét, a hosszú távú sugárzás pedig több ezer megbetegedést és halálesetet okozott. A Greenpeace becslése szerint a sugárhatás következtében akár 200 ezer ember is megbetegedhetett.

A felrobbant reaktor fölé kezdetben egy masszív vasbeton szarkofágot emeltek, majd később egy modern védőburkot alakítottak ki, amelynek élettartamát 100 évre kalkulálták. Az utolsó aktív reaktorblokk 2000 decemberében véglegesen leállt, ezzel lezárva egy korszakot.