Íme néhány jel, amivel időben észlelheted, ha kezdesz munkamániássá válni: 1. **Folyamatosan dolgozol**: Ha észreveszed, hogy a munkaidőd túlnyúlik a megszokott kereteken, és még otthon is a feladatokon jár az eszed, érdemes megállni egy pillanatra. 2.

Érezted már úgy, hogy a munkahelyeden betöltött szereped kezd összemosódni a személyiségeddel? Ha igen, nem vagy vele egyedül, manapság egyre többen érzik magukat olyan teljesítménykényszerben, ami miatt háttérbe szorítják családjukat, magánéletüket, hobbijaikat. Gebe Zoltán a workaholism és a work enmeshment jelenségek hátterének járt utána. A szakemberek szerint mindkét esetben elkerülhetők az igazán súlyos problémák, ha tudatosítjuk magunkban a veszélyeket.

A karrierközpontú szemlélet miatt manapság általában nagy hangsúlyt helyezünk minden munkával kapcsolatos tényezőre. Bár önmagában a feladatainkra való koncentrálás és a hatékonyságra törekvésünk egyáltalán nem tekinthető hibás felfogásnak, néha hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára.

Manapság a tudomány számos speciális kifejezést használ a munkahelyi stressz és a megfelelési kényszer által kiváltott jelenségek leírására. Ezek közül talán a legismertebb a workaholism, amit magyarul munkamániának nevezünk.

A work enmeshment jelensége, amely talán nem annyira elterjedt, de pszichológiai szempontból annál komplexebb, azt jelenti, hogy a munka és a személyiségünk határai egybeolvadnak. Ez a jelenség gyakran vezethet ahhoz, hogy a munkánk nem csupán egy tevékenység, hanem a személyes identitásunk szerves részévé válik.

A két fogalmat nem könnyű elsőre elkülöníteni egymástól. Mindkettő a túlzott teljesítményvágy miatt alakulhat ki, amelyre hatással lehetnek külső tényezők és az önmagunkkal szembeni magas elvárások is. A munkamániássá vált ember viselkedésére jellemző lehet, hogy a jobb eredmények érdekében háttérbe szorítja a magánéletét és minden egyéb területet, amely nem a karrierjével kapcsolatos.

Ami az összemosódást illeti, ebben az esetben a szakmai identitás teljesen eggyé válhat a személyessel, mindez azt jelenti, hogy a munkahelyen megélt kudarcok vagy sikerek határozzák meg az adott személy önképét is. Ez éppen olyan veszélyes lehet, ahogyan hangzik. Amellett, hogy elveszíthetjük saját korábban vallott értékeinket, hosszú távon drasztikus esetben kiégés áldozatai lehetünk.

A két említett jelenség nem kölcsönösen kizáró, sőt, párhuzamosan is megjelenhetnek mindennapjainkban. Azonban, ha ezek a jelenségek összemosódnak, akkor azt a munkamánia egyik továbbfejlesztett megnyilvánulásának is tekinthetjük.

Amikor ez a jelenség belép az életünkbe, nagy valószínűséggel a dolgok kedvezőtlen irányba fognak fordulni.

Természetesen nem válhatunk munkamániássá egyik napról a másikra, és az az átalakulás sem megy végbe néhány nap alatt. Ha fokozatosan szeretnénk növelni a teljesítményünket, és folyamatosan az az érzés kerít hatalmába, hogy mindig többre vágyunk, akkor ezzel párhuzamosan egy lassú, de biztosan romboló folyamat is elindulhat.

Azt viszont fontos leszögezni, hogy gyakran nem csak mi magunk vagyunk a felelősek ezért. Ha olyan helyen dolgozunk, ahol a főnökök vagy a kollégák túl nagy nyomást helyeznek ránk, sokkal nagyobb az esély a teljesítménykényszer kialakulására, mint normál esetben. Emellett a társadalomban is gyakran érzékeltetjük egymással a karrier fontosságát, azt az érzetet keltve, hogy az embert ez alapján lehet megítélni az életben.

A közösségi médiában velünk szembejövő bizonyos tartalmak tovább fokozhatják bennünk ezt a benyomást, ami rendkívül rossz hatással van az önképünkre is. Előbb-utóbb eljuthatunk arra a pontra, amikor már mi is kizárólag a szakmai teljesítményünk alapján ítéljük meg saját magunkat, ez adott esetben túlértékelést és alábecsülést is jelenthet.

Ennek következtében új perspektívából kezdhetjük szemlélni a világot, és életünket a munkahelyi események hatásának tesszük ki. A munkánk esetleges elvesztése pedig súlyos következményekkel járhat mentális egészségünkre nézve.

A munkamániás viselkedés és az identitás összemosódása a társadalom szövetében nehezen megfogható jelenségek. Azt valószínűsíthetjük, hogy azok, akik ilyen problémákkal küzdenek, ritkán keresnek segítséget szakemberektől, így a pontos számadatok megállapítása szinte lehetetlen. Ennek eredményeként csupán becslésekre támaszkodhatunk, amikor megpróbáljuk felmérni e jelenségek elterjedtségét.

A workaholism, vagyis a munkaimádat jelensége körüli statisztikák és mérések különösen figyelemreméltóak. Az U.S.A Today Poll néhány évvel ezelőtti felmérése rávilágított, hogy a válaszadók több mint fele hajlandó volt feladni hobbijait a munka érdekében, míg közel minden harmadik személy a családi kapcsolatait is háttérbe szorította emiatt. További kutatások azt is megerősítik, hogy a munkamániás életmód számos egészségügyi kockázatot hordoz magában, növelve ezzel a különböző problémák, például a stressz és a szívbetegségek kialakulásának valószínűségét.

Mivel az elmúlt időszakban ezek a folyamatok nem mutatnak lassulást, a saját környezetünkben is egyre inkább tapasztalhatjuk hatásaikat. Ezek a jelenségek fokozódó problémákat okozhatnak a társadalom számára. A közeljövőben pedig nem valószínű, hogy jelentős pozitív elmozdulásra számíthatunk ezen a területen.

Elméletben egyértelműen tehetünk az ellen, hogy a tárgyalt jelenségek közül bármelyik felüsse fejét az életünkben. Gyakorlatban viszont általában nehezen ismerjük fel időben a problémákat, különösen akkor, amikor a külső tényezők miatt úgy érezzük, nem vehetünk tudomást róluk. A kézenfekvőnek tűnő megoldás a munkamennyiség csökkentése lenne, ez viszont nem javasolható mindenkinek, hiszen egyes munkahelyeken ilyesmit nem engedhet meg magának az alkalmazott.

Ennél jóval működőképesebb megoldás lehet, ha valaki eleve kis célokat tűz ki maga elé, nemcsak a munkában, hanem a hobbik terén is.

Az egyik leghasznosabb pszichológiai tanács, amit kaphatunk, az az, hogy ne tűzzünk ki magunk elé túlzottan ambiciózus célokat, mint például a maratonfutás. Kezdjünk inkább apró lépésekkel, például azzal, hogy naponta sétálunk a munkahelyünkre. Továbbá, fontos, hogy barátokból álló támogató közösséget építsünk és fenntartsunk, így a munkahelyi kollégák mellett más, értékes emberi kapcsolatokat is kialakíthatunk, amelyek gazdagítják az életünket a családunkon kívül.

Bár ritkán szánunk rá időt, lényeges időnként elgondolkodni azon is, mi az, ami az életben hosszú távon igazán fontos számunkra, ami, szeretnénk, ha az életünk része maradna. Ha odafigyelünk erre, és tudatosítjuk magunkban, nehezebben tudunk átesni a ló túloldalára.

Mivel a vezetőségnek is jelentős felelőssége van a kérdésben, a vezetőknek érdemes elkerülniük az alkalmazottak túlhajszolását. Sokkal fontosabb, hogy támogató környezetet és megfelelő feltételeket biztosítsanak a munkavégzéshez. Ha ezt elmulasztják, könnyen hozzájárulhatnak a work enmeshment, azaz a munka és a magánélet határainak elmosódásához, amely hosszú távon súlyos következményekkel járhat a munkavállalók jólétére nézve.

Összességében a munka, a hobbik és a magánélet harmóniájának megteremtése nem egyszerű feladat. Azonban elengedhetetlen, hogy tudatosan elkülönítsük ezeket a területeket, hiszen ez a kulcs ahhoz, hogy elkerüljük a negatív irányú elmozdulásokat az életünkben. Az egyensúly megteremtése érdekében fontos, hogy figyelmet fordítsunk arra, mikor és hol fektetjük be az energiánkat.