Miért találkozunk maoista felkelőkkel Indiában a XXI. században?

Az indiai belügyminiszter nyilatkozata szerint a múlt héten kommandós egységek sikeresen likvidálták a maoista felkelés vezetőjét, valamint további 26 gerillát, ezzel jelentős lépést téve a több évtizede tartó konfliktus rendezése felé. India tavasszal indította el hadműveleteit a naxalita felkelők utolsó bázisai ellen, akik 1967 óta harcolnak a kormány ellen, és mostanra már csak maradványaik tevékenykednek az országban.

Narendra Modi miniszterelnök kifejezte büszkeségét a hadsereg teljesítménye iránt, amelyet egy figyelemre méltó eredményként emelt ki. Hozzátette, hogy a kormány határozottan elkötelezett a maoizmus okozta fenyegetések megszüntetése mellett, valamint a béke és a fejlődés előmozdítása érdekében.

A fentebb említett incidensben 27 lázadó halt meg a központi Chhattisgarh államban, köztük Nambala Keshav Rao, alias Basavaraju, a betiltott Indiai Kommunista Párt-Maoista csoport főtitkára - közölte Amit Shah belügyminiszter.

"Ez az első eset Bharat történetében, hogy erőink sikeresen eltávolítottak egy főtitkár szintű vezetőt a naxalizmus ellen folytatott három évtizedes küzdelem során" - áll a nyilatkozatában.

"Gratulálok bátor biztonsági erőinknek és ügynökségeinknek ehhez a jelentős áttöréshez" - tette hozzá Shah, Rao-t a "naxal mozgalom legfőbb vezetőjének és gerincének" nevezve. Shah közölte, hogy szélesebb körű műveletek során 54 embert tartóztattak le, és további 84 naxalita adta meg magát Chhattisgarh, Telangana és Maharashtra államban.

Shah megismételte a lázadók leverésére tett ígéretét, és kijelentette, hogy a "Modi-kormány elszántan küzd a naxalizmus felszámolásáért" jövő év március 31-ig.

Az indiai maoista lázadók, ismertebb nevükön naxaliták, a Himalája lábánál található egy kis faluról nyerték el elnevezésüket. Ez a csoport egy radikális baloldali mozgalom tagjaiból áll, amely az 1960-as évek végén, elsősorban a naxalbari felkelés következményeként formálódott meg.

Mao Ce-tung ideológiáját követő kommunista csoportok aktívan dolgoznak egy olyan állam megteremtésén, amely híven tükrözi a kínai vezető elveit. Főként a "Vörös folyosó" néven ismert területen, amely Chhattisgarh, Jharkhand, Odisha és Bihar államokat foglalja magában, fejlesztik tevékenységeiket. E régióban a helyi közösségek támogatásával próbálnak érvényesülni, miközben a hagyományos hatalmi struktúrák ellen küzdenek.

A 2004-ben megalakult Indiai Kommunista Párt a maoista mozgalom gyökereiből bontakozott ki, tükrözve a forradalmi gondolkodás fejlődését és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettséget.

A csoport gerilla hadviselési stratégiákat vet be, hogy célba vegye a kormányzati infrastruktúrát és annak személyzetét, kifejezve ellenállását az indiai kormány által megvalósított rendszerszintű elnyomás ellen. Tevékenységük erőszakos jellegű, és súlyos következményekkel jár, hiszen több ezer civil életét követelte eddig.

Módszereik rendkívül ellentmondásosak, hiszen gerilla hadviselést, zsarolást, valamint a biztonsági erők és az infrastruktúra ellen irányuló erőszakos akciókat is alkalmaznak. Ennek következtében az indiai kormány a lázadást komoly belső biztonsági fenyegetésnek tekinti. A választások körüli erőszak, a rendőrség és a félkatonai egységek ellen végrehajtott támadások, továbbá a hátrányos helyzetű területekről érkező fiatalok toborzása mind fontos jellemzői az ellenállásnak.

Az indiai kormány reakciójaként katonai akciókat indított, miközben párhuzamosan próbálta kezelni a felkelést generáló alapvető társadalmi és gazdasági problémákat fejlesztési programok révén. Eddig a kormány korlátozott katonai eredményeket tudott felmutatni, ám ezek a műveletek számos aggodalmat keltettek az emberi jogok megsértése miatt.

Összességében több mint 12 ezer ember – lázadó, katona és civil – vesztette életét azóta, hogy 1967-ben egy kis falucska lakói felléptek feudális elnyomóik ellen. A lázadás tetőpontján, a 2000-es évek közepén a felkelők az ország területének majdnem egyharmadát birtokolták, és a becslések szerint 15-20 ezer harcos állt a zászlójuk alatt.

A mozgalmat a 21. század első évtizedében sokan az olyan mélyen gyökerező problémákra adott reális válasznak tekintették, mint a szegénység, a földnélküliség és a társadalmi igazságtalanság, amelyek különösen a marginalizált közösségeket, köztük a törzsi csoportokat és a dalitokat érintették.

A kormány által vezetett fejlesztési projektek miatt bekövetkezett, megfelelő kártérítés nélküli kitelepítések tovább fokozta az állam iránti ellenszenvet. A mozgalom kihasználta a széleskörű elégedetlenséget, és az elnyomottak védelmezőjeként pozícionálta magát, földreformokat és a kormány által elhanyagolt területeken felhalmozódott sérelmek orvoslását ígérve.

Az indiai kormány korrupcióval és elégtelen szolgáltatásnyújtással jellemezhető kudarca ezeknek a régóta fennálló problémáknak a kezelésében tovább növelte a naxaliták vonzerejét. Emellett a naxaliták ideológiailag forradalmi narratívája sok radikális társadalmi-politikai változást kereső fiatal aktivistában talált visszhangra.

A legutóbbi összecsapás Chhattisgarh Narayanpur kerületének eldugott, sűrűn benőtt erdőivel borított területén zajlott, amely régóta a maoisták bázisaként funkcionál. Vivekanand Sinha, a rendőrség vezető tisztviselője elmondta, hogy a tűzharc azután robbant ki, hogy hírszerzési források értesítettek a "maoista vezetők" jelenlétéről a környéken. A heves összecsapások során egy rendőrségi kommandós életét vesztette – tájékoztatott P. Sundarraj, a helyi rendőrfőnök.

A rendőrség tájékoztatása szerint egy háromhetes hadművelet keretében, melynek célja egy kulcsfontosságú hegyvidéki terület biztosítása volt, 31 maoista lázadót semmisítettek meg. A konfliktus során számos halálos támadás érte a kormányerőket is. Január hónapban egy út mentén elhelyezett bomba legalább kilenc indiai katona életét követelte.

A maoisták a múlt hónapban kijelentették, hogy készek a párbeszédre, ha a kormány visszavonja a biztonsági erőket és leállítja a folyamatban lévő offenzívát. "A nép érdekében pártunk mindig kész a béketárgyalásokra" - áll a maoisták legfőbb vezetésének nyilatkozatában.

Az indiai kormány a felkelésre katonai akciókkal, fejlesztési programokkal és felkelésellenes stratégiákkal reagált. Az erőfeszítések célja az elégedetlenség gyökereinek, például a szegénységnek és a földjogok hiányának felszámolása, miközben a rend helyreállítására elsősorban a biztonságra helyezik a hangsúlyt.

Időnként felmerültek olyan elméletek, amelyek szerint a lázadók külső támogatást kapnak ideológiai rokonságuk miatt, azonban a Kína és a naxaliták közötti konkrét összefüggések eddig nagyrészt alaptalanok maradtak. Az indiai hírszerzés folyamatosan figyelemmel kíséri a belföldi felkelésekre gyakorolt esetleges külföldi hatásokat, de eddig nem találtak bizonyítékot arra, hogy Kína jelentős szerepet játszana ebben a folyamatban.

A helyi sérelmekre való fókuszálás arra enged következtetni, hogy a szereplők motivációit és működésüket döntően belföldi tényezők formálják, nem pedig külföldi támogatások. Ugyanakkor a bonyolult geopolitikai környezet arra figyelmeztet, hogy folyamatos éberséggel és nyitottsággal kell szemlélni a régióban zajló eseményeket, mivel ezek közvetett hatással lehetnek a különböző felkelések alakulására.

A konfliktus továbbra is összetett, ezért a maoista felkelést kiváltó problémák megoldásához biztonsági intézkedések és hosszú távú stratégiák kombinációjára van szükség, amelyek célja a szegénység enyhítése és az inkluzív fejlődés. Ezért minden hatékony megoldásnak figyelembe kell vennie a társadalmi-politikai kontextust és a helyi közösségek előtt álló tartós kihívásokat.

A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársaként dolgozik a szerző, aki elkötelezetten járul hozzá a kutatásokhoz és elemzésekhez.