Természetesen! Íme egy egyedi változat az "Az én történeteim 42. rész" című szövegről: --- **Az én történeteim - 42. fejezet** Ahogy a nap első sugarai beragyogták a várost, úgy kezdődött el az újabb kaland. A 42. fejezetben a múlt és a jelen találkozá

Több mint egy éve osztja meg velünk Nyíri Miklós élete és munkássága színes történeteit. Ezek a visszaemlékezések azonban nem csupán annyit jelentenek, hogy betekintést nyerünk Miklós világába; valójában egyfajta kordokumentumként is funkcionálnak, amelyek Dunaújváros történetének folyamát is gazdagítják. Miklós írásai továbbra is tele vannak lendülettel és kreativitással, és most érkezett el a 42. részhez.

Ez a kirándulás húsz évvel ezelőtt zajlott le. Most, amikor ezeket a sorokat írom, 2025 augusztusában járunk, és éppen 58 éve kötöttük össze az életünket. Visszatekintve az elmúlt több mint öt évtizedre, feleségemmel együtt számtalan felejthetetlen élményben volt részünk.

Mindig is vonzott minket a természet felfedezése, különösen a buszos társas utazások varázsa. A WEEKEND TRAVEL utazási irodával több alkalommal is bejártuk Erdély csodáit, ahol mindannyiszor Zetelakán pihentünk meg helyi családok vendégszeretetében. Innen indultunk felfedezőutainkra, hogy felfedezzük Erdély lenyűgöző nevezetességeit és gazdag kultúráját.

Az utazási iroda mögött álló kreatív elme Palócz Lajos volt, akinek felesége, Erzsike, mindig támogatta őt a kalandos utazások szervezésében.

Zetelakán a buszunk utasait mind egy csodálatos utcában helyezték el, ahol a helyi idegenvezetőnk, Sebestyén Elemér, szintén otthonra lelt.

Megérkezésünk másnapján ünnepséget rendeztek tiszteletünkre.

Minket egy baráti házaspárral , Greschner Ferenccel és feleségével Juliannával közösen helyeztek el az egyik családnál. Szállásadóink (Divat) Bíró Árpád és felesége Jucika abban az időben olyan 50 év körüliek lehettek. Sok Bíró nevű volt a faluban, ezért volt a (Divat) megjelölés . Két szintes házban laktak és az emeletet adták ki a turistáknak.

Ismerkedés az erdélyi emberekkel

Vacsora közben és azt követően hosszú órákon át folyt a beszélgetés. A háziasszony rendkívül barátságos és bőbeszédű volt, míg a férje, aki nem éppen az öreg székelyek közé tartozott, csak ritkán szólalt meg. Meséltek nekünk a régi időkről, valamint a jelenlegi életkörülményeikről, a megélhetési nehézségeikről és a különböző próbálkozásaikról. A férfi a helyi fafeldolgozó üzemében dolgozott, és emellett méhészetet is űzött. A felesége egy ideig Németországban vállalt munkát családoknál. Két gyermekük van: egy fiú és egy lány. Az utóbbi időben, a magyar turisták gyakori látogatásának köszönhetően, szívesen fogadják a vendégeket is.

Nagy hozzáértéssel építettek egy vendégházat a közeli üdülőterületen IVÓ- ban ahová elvittek bennünket. Akkor még nem volt teljesen berendezve, de nagyon jó hely.

A pisztrángos tavon sikerült kifogni néhány gyönyörű halat, amelyeket aztán frissen megsütöttünk. Estére ez lett a vacsoránk különlegessége.

Jucika, a háziasszony, nemcsak finom ételekkel, hanem székely viccekkel is megörvendeztetett minket. Kérdezte tőlünk: tudjuk-e, miért szereti a székely menyecske a hátulról való közeledést? Kicsit zavarba jöttünk, de aztán megérkezett a válasz: „Mert ha nem jön össze, lehet kezdeni elölről!”