Az alkotás iránti szenvedélyem már gyermekkorom óta végigkísér, és azóta is inspirálja a mindennapjaimat. - Transpack

Aradi Rebeka gyermekkora óta szenvedélyesen vonzódik a kreativitás világához és a rajzolás művészetéhez. Hosszú ideig azonban nem merült fel benne az a gondolat, hogy ezen a területen képezze magát, és a jövőjét is itt képzelje el. Jelenleg azonban egyértelműen a helyes úton halad, hiszen tervezőgrafikus hallgatóként tevékenykedik, és büszkén mondhatja el magáról, hogy a HUNGAROPACK Student 2024 díj nyertesei között szerepel.

A Soproni Egyetem végzős hallgatója, Aradi Rebeka, már fiatal korában felfedezte a művészet és a kreativitás iránti vonzalmait. Amikor a beszélgetésünk elején arra kérdeztünk rá, hogy mikorra tehető ez az érdeklődés, Rebeka szívesen osztotta meg velünk a kezdeti élményeit és inspirációit, amelyek végigkísérték őt az évek során.

Még csak óvodás koromban kezdődött a barkácsolás és festegetés nagypapámmal, aki megmutatta nekem, hogyan láthatom a világot kreatív szemmel. Az elkészült alkotásainkat gyakran beneveztük különböző pályázatokra és versenyekre. Régen szívesen rajzoltam embereket, de mostanában inkább akrilfestékkel hozom létre műveimet. Különösen élvezem a textúrákkal való játékot, és a vászonra festés varázsa mindig magával ragad.

Habár egészen kisgyermekkorom óta közel áll hozzám a művészet, arra nem gondoltam, hogy felnőttként ezt az irányt választom pályámnak. Azért is mentem általános gimnáziumba, mert nem tudtam, hogy merre tovább - tulajdonképpen nem volt különösebb célom, csak annyi, hogy mindenképpen főiskolán szeretnék tovább tanulni. A gimnáziumi évek alatt nagyon sok támogatást kaptam Mende Zsolt rajztanáromtól, az ő javaslatára jelentkeztem a Soproni Egyetemre is. Sokat gondolkoztam azon, hogy képzőművészetre megyek, mivel sokat festettem, de úgy gondoltam, a tervezőgrafika többet adhat számomra. És azon túl, hogy az esztétikára támaszkodik, egyfajta technikai tudást is igényel - van benne kihívás, ami a képzőművészetben talán kevésbé jelenik meg.

Így kezdődött az utam a Soproni Egyetem tervezőgrafika szakán, ahol már végzős hallgatóként tekintek vissza az eltelt időre. Az egyetem számomra nem csupán egy intézmény, hanem egy kreatív közeg, ahol rengeteget tanultam és fejlődtem az elmúlt három év során. Eleinte az illusztrációk világa vonzott, azonban meglepetésemre felfedeztem, hogy az arculat- és logótervezés iránti érdeklődésem egyre inkább megerősödött. Az a kihívás, hogy egy cég vizuális identitását egységes formába öntsem, különösen izgalmas számomra. Ez a folyamat lenyűgözött, és úgy érzem, hogy ez az irány valóban az én utam.

Az egyik csomagolásterve HUNGAROPACK Student díjat kapott.

Ez a különleges csomagolás Rosta Péter és Szarka Judit Gabriella kreatív támogatásának eredményeként jöhetett létre. A "velvet vines" hordozható borcsomagolás fekete hullámkartonból készült, azt a célt szolgálva, hogy a lehető legkevesebb anyagot használja fel, minimális ragasztási igénnyel. Ennek köszönhetően a csomag mindössze három elemből áll. Hosszas kísérletezés után végül egy vékonyabb fekete hullámkarton mellett döntöttem, mivel ez a legjobban passzolt a koncepcióhoz. A címke dizájnját igyekeztem harmonikusan összehangolni a csomagolással, elkerülve, hogy bármiféle grafika kerüljön a dobozra. Ezt a megoldást választottam, mert úgy éreztem, hogy a letisztultság és az egyszerűség a legjobb módja a termék bemutatásának.

A formánál a letisztultságra, egyszerű gyárthatóságra törekedtem.

A bor címkéje letisztult, minimalista, egyszerű dizájnt kapott, mivel ebben a munkában a formavilág fontosabb volt számomra. A címkén látható mintát manuálisan, tussal készítettem, és a dűlők inspirálta minta került rá. A csomagolás formájára nagy hangsúlyt fektettem, ami körbe öleli a borosüveget - de nem takarja el teljesen, azért még látszik a palack és a címke.

Milyen különleges csomagolástervet emelne ki, amelyre különösen büszke, és amit igazán szenvedéllyel alkotott meg?

Tavaly részt vettem a Vinodom pályázaton, ahol a Taschner Bor- és Pezsgőház számára alkottam meg egy különleges boroscímkét, amit a SopronFesten mutattunk be. A pályázati feltételek szerint egy fesztiválcímkét kellett tervezni, és én ezt egyedi módon oldottam meg: a címkén apró, színes figurák jelentek meg minimalista stílusban. Örömmel értesültem, hogy a pályázatom a második helyezést érte el, emellett a zsűritől különdíjat is kaptam, ami igazán megtisztelő visszaigazolás volt számomra.

A 2024-es SopronFestre pedig a Soproni Egyetem írt ki egy pályázatot, hogy tervezzünk karszalagot a diákok számára. Az én tervem a korábban már meglévő arculatra épült, amit egy sablonra tettem, és azzal játszottam, hogy miként helyezzem el rajta a mintákat és a formákat. És az én munkám lett a SopronFesten a diákok karszalagja.

Minél többet szeretnék tervezni, alkotni Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan, milyen irányba szeretne elindulni?

Tisztában vagyok vele, hogy a grafikai világ még rengeteg felfedezni valót kínál számomra, ezért úgy döntöttem, hogy a mesterképzés lesz a következő állomás az életemben. Tervezőgrafika szakon szeretnék továbbtanulni, valószínűleg Budapestre költözve. Sopronban születtem és nőttem fel, de érzem, hogy itt az ideje egy kis változásnak, hogy kimozduljak ebből a megszokott környezetből és új inspirációkat gyűjtsek.

A mesterképzés befejezése után az arculattervezés világában szeretném kibővíteni a tudásom, bár még nem formálódott meg bennem egy konkrét elképzelés a lehetséges munkahelyekről. Ha az élet úgy hozza, bátran vállalkoznék néhány év külföldi tapasztalatra is. Célom, hogy minden adódó lehetőséget kihasználjak a fejlődésem érdekében, és igyekszem minél több kreatív projektet megvalósítani és tervezni.

Örömmel tölt el, hogy olyan pályát választottam, amely folyamatosan fejlődik, sokszínű és soha nem unalmas. A monotónia teljesen távol áll tőle, hiszen mindig új kihívásokkal találkozom. Nagy megtiszteltetés, hogy a csomagolástervem elismerést kapott a HUNGAROPACK Student Csomagolási Diákversenyen, ez csak...

Rosta Péter, Szarka Judit Gabriella | Soproni Egyetem