A világ legkülönösebb öltözéke homokból készült, és csupán egyszer viselhető.

Teljesen érthető, hogy az "haute couture" kreációknál nem támaszthatunk olyan elvárásokat, mint amilyeneket általában egy hétköznapi ruhadarabbal szemben megfogalmaznánk: itt nem számít sem a kényelem, sem a praktikum. Azonban amit most bemutatunk, az már valóban a határok feszegetésének tűnik.

Valójában nem is szükséges, hogy igazán kényelmes legyen, csupán annyira, hogy néhány órát el lehessen benne tölteni - de ez a ruhadarab még ezt a minimális elvárást is nehezen teljesíti. A benne való mozgás pedig kifejezetten kihívást jelent.

Közelítsük meg máshonnan a problémát, hagyjuk a praktikumot. Induljunk a látvány felől: egy gálaruhától elvárjuk, hogy lélegzetelállító és egyedi legyen, esztétikai szennyeződést semmiképp ne okozzon, impakt faktora azonban lehet annál nagyobb. Még mindig a vizuális élmény irányából megközelítve napjainkban egyre gyakoribb jelenség az is, hogy egy ilyen design elem üzenetet is hordoz.

Valamilyen társadalmunkat foglalkoztató égető kérdésről ad szemeket felnyitó állásfoglalást.

Ha ebből a szögből nézzük, a homok színű ruha, amely a 2024-es MET-gálán debütált, valóban figyelemre méltó. Olivier Rousteing, a Balmain kreatív igazgatója egyedi módon igyekezett megragadni a múlékonyság és az idő múlásának érzését, és ezt a homokruha segítségével sikerült elérnie. Tyla öltözékével a kreatív csapat vezetője (legalábbis a ruha létezésének óráiban) rendkívül elégedett volt.

A praktikum vizsgáján ugyan súlyosan megbukott, moccanni sem lehet benne, leülni, vagy "orrot púderezni menni" különösen nem. De szintén a javára írható, hogy anyaga természetbarát, újrahasznosítható (vagy visszaönthető a tengerpartra), és a textilgyártás rémisztő környezeti lábnyomát sem gyarapítja. Hátránya, hogy még így is heteken, hónapokon át készítették elő néhány órás tündöklésére. Ha viszont az egyediség volt a cél, ügyesen vizsgáztak, annyi ugyanis biztos: ebből nem lesz tömegcikk.