A politika gyakran ott kezdődik, ahol a személyes kapcsolatok és vágyak találkoznak – a hálószobában. A francia stílusú, pikáns „Barátnők” című film kapcsán a rendezővel folytattunk beszélgetést, hogy felfedezzük, hogyan tükröződnek a társadalmi és politi

Mit tehet egy feleség, ha a vágy már nem úgy él benne a férje iránt? Erről a kényes témáról szól Emmanuel Mouret friss filmje, amely a francia párkapcsolatok mélyebb rétegeit tárja fel. A film rendezőjével, a szívek rejtelmeit jól ismerő Mourettel Párizs varázslatos utcáin beszélgettünk, miközben megemlékeztünk Jacques Becker és Max Ophüls filmes zsenialitásáról is.

A kritikusok úgy vélik, hogy az új filmjében Eric Rohmer és Woody Allen stílusjegyei fedezhetők fel. Ráadásul ez a hatás a korábbi alkotásaiban is megjelenik. Mit gondolsz, van ebben valami igazság?

Nem hiszem, hogy az én feladatom lenne megítélni ezt, hiszen nem az én dolgom, hogy a filmjeimet skatulyákba soroljam. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy mind Rohmert, mind Allent rendkívül nagyra értékelem. Mivel rajongok a munkáikért, nem lehetetlen, hogy némi hatásuk átszivárgott a saját alkotásaimba.

Meg is nevezné a kedvenceit?

Hosszan sorolhatnám a kedvenc Woody Allen-filmjeimet. Rendben, akkor lássuk: Egy másik asszony, Férjek és feleségek, Bűnök és vétkek, Annie Hall, Manhattan és így tovább. Eric Rohmertől szinte mindent szeretek, de ha az olvasóinak filmcímekre van szüksége, akkor mondok néhányat: A nyár meséje, a Szerelem délután és legyen az Éjszakám Maudnál. Könnyen lehet, hogy a fiatal olvasók számára semmit sem mondanak ezek a címek, de higgyék el, jót tesznek magukkal, ha megnézik ezeket a filmeket.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a filmjeinek középpontjában ez a sokszor emlegetett érzés áll, amelyet mi általában szerelemnek hívunk.

Bizony, már hallottam ezt másoktól, és lehet, hogy van igazságuk, de én személy szerint nem feltétlenül osztom ezt a nézetet.

A szerelem varázsa abban rejlik, hogy ha megpróbálnánk beszélgetni róla, valószínűleg mindketten kifejeznénk a saját nézőpontunkat. Két perc elteltével azonban máris feszültségbe kerülnénk, hiszen a véleményeink valószínűleg eltérnének egymástól.

A szerelem végtelen kimeríthetetlensége mindig is lenyűgözött, és mint ilyen, gazdag inspirációt nyújt. Az együttélés formái, a párkapcsolatok dinamikája mindig is foglalkoztatott; hogyan működik egy kapcsolat két ember között, sőt, mi történik, ha többen is érintettek. Hogyan találod meg a belső harmóniádat, és hogyan alakítod a viszonyodat a másikkal? Milyen felelősségeket vállalsz magadra, amikor egy új kapcsolatba lépsz? Mi zajlik le benned, amikor beleszeretsz valakibe, és mi történik, amikor a lángok alábbhagynak? Ezek a mindennapi kérdések foglalkoztatnak, és fontosnak tartom őket. Érdekes azt is megfigyelni, hogy a politika, ahogyan egy számomra különösen kedves dokumentumfilmes kifejezte, a hálószobában kezdődik — ez pedig új dimenziókat ad a kapcsolatok megértéséhez.

Joan, a filmben szereplő három barátnő közül az egyik, mélyen a szívében feszítő lelkiismeret-furdalást érez, mivel már nem éli meg a férje iránti heves érzelmeket. Bevallom, kissé eltávolodott tőle. Ön is átélt hasonló "kiszeretési" élményeket? Milyen érzések kavarognak ilyenkor bennünk?

Nem gondolom, hogy a saját szerelmi élményeim megosztása közelebb segítene a film mélyebb megértéséhez. Joan karakterének egyik legérdekesebb aspektusa a lelkifurdalás, amelyet az vált ki benne, hogy úgy érzi, eltávolodott a partnerétől. Emiatt álmatlan éjszakákat él át. A kérdés, ami mindannyiunkat foglalkoztat, hogy mit tegyünk abban a helyzetben, amikor szeretjük a másikat, de a régi, szenvedélyes érzelmek már eltűntek.

És ekkor belép ön, a zsenialitás megtestesítője, a forgatókönyvíró, aki - figyelem, meglepetés következik! - felszabadítja a vívódó Joant a házassága kötelékeiből.

Igazán kihívásokkal teli választás volt, ezt elhiheti nekem. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy - FIGYELEM, SPOILER! - szellemalakként újra feltűnik.

Miközben Joan életének nagy részét az érzelmi kihívások leküzdése tölti ki, emellett aktívan dolgozik is. Angolt tanít egy lyoni középiskolában, ahol a diákok lelkesedése és a tanítás iránti szenvedélye egyaránt formálja a mindennapjait. Forgatókönyvíróként elengedhetetlen számára, hogy tisztában legyen a lyoni gimnáziumi tanárok mindennapi valóságával. Tudnia kell, milyen körülmények között élnek és dolgoznak ezek a pedagógusok, valamint hogy mennyi jövedelemre számíthat egy Joanhoz hasonló nő, aki a tanítás mellett talán még saját álmait is kergeti.

Úgy vélem, körülbelül képben vagyok azzal, hogy egy tanárnő mennyi jövedelemre számíthat napjainkban. A filmjeimben ugyanakkor nem jellemző a mély társadalomkritika; inkább a szereplők személyes életére és belső világára összpontosítok. Az viszont kétségtelen, hogy a párkapcsolatok a társadalom egyik legfontosabb alapkövét képezik. A metoo mozgalom pedig még a legintimebb szférákba is bevilágított, új perspektívákat kínálva ezzel.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Érdeklődnék, hogy manapság mennyi a gimnáziumi angoltanárnők átlagos havi bére az önök intézményében?"

Úgy vélem, hogy a kezdőfizetés körülbelül havi 1800 euró körül alakulhat. A karrierjük végére azonban ez akár 3000-3500 euróra is emelkedhet.

Köszönöm az értékes információt! Utalt a metoo mozgalomra. Érdekelne, hogy a filmes készítési folyamatokban érezhetőek-e változások a metoo előtti időszakhoz képest?

Nem éltem meg drámai átalakulást, legalábbis erről nincs tudomásom, de a metoo mozgalom rengeteg dologra ráirányította a figyelmet. Különösen fontosnak tartom a figyelmességet és a másik ember iránti törődést. Ezen mindenképpen dolgozni szükséges, mert nem mindig megy könnyedén. Magam is észrevettem, hogy jobban figyelek a körülöttem lévőkre, így ebben mindenképpen pozitív változás következett be az életemben.

Eric Rohmerrel és Woody Allennel kezdtük, de két másik nagy rendező neve is rendre felmerül az önnel készült beszélgetések során. Jacques Becker (1906-1960) az egyik, Max Ophüls (1902-1957) a másik. Előkelő helyet foglalnak el a francia és az egyetemes filmtörténetben, de a nagyközönség ma már alig ismeri őket. Nagy hiba, remek filmrendezők.

Teljes mértékben osztom a véleményedet, hiszen én is nagy rajongója vagyok a filmjeiknek. Jacques Becker sokoldalú alkotó, aki bűnfilmek és melodrámák mellett a vígjátékok terén is maradandót alkotott. Különösen az Edouard és Caroline, valamint a Rue de l'Estrapade filmjei ragadtak meg, hiszen ezek a komédiák igazán közel állnak a szívemhez. Az Edouard és Caroline igazi mestermű, és külön érdekesség, hogy Becker nem készített sok vígjátékot, mégis ez a film eleganciával és élettel teli. Ophüls filmjei szintén lenyűgöznek, és bármi, amit ő készít, megér egy misét. Különösen ajánlom a Körbe-körbe, a Madame de... és a Letter from an Unknown Woman című alkotásait, mert ezek mindegyike igazi filmművészeti csemege!