A kolostor, amely Orbánék elvonulásának kedvelt helyszíne, egy csendes menedék, ahol a mindennapi élet zajától távol, a béke és a nyugalom szigetén tölthetik az idejüket.

Magyaros ételeket kérnek a kormánytagok ebédre, és előnyben részesítik a helyi specialitásokat, például a szürkemarhából készült fogásokat. Gyorsan végeznek az étkezéssel, aztán este tízig zárt ajtók mögött tárgyalnak. Hiába fantáziálnak sokan arról, mit csinálhatnak a kihelyezett kormányülésen az ország vezető politikusai, a sopronbánfavi kolostor nem ad ki titkokat. A Sopron melletti elvonulási központ, ahová a kormány is rendszeresen visszatér, különleges hely kormánytagok nélkül is.

Vannak olyan helyek, amelyek magukra vonják a figyelmet, még akkor is, ha hosszú évtizedek telnek el jelentős korszakok között. A sopronbánfalvi kolostor azonban nem tartozik ezek közé; csendesen megbújik a mellette álló templom árnyékában. Ezt az épületet az egyetlen magyar szerzetesrend alapította, később a pálos rendtartomány noviciátusa is itt tevékenykedett, ma pedig a magyar kormány egyik népszerű elvonulási helyszíne. A múlt és a jelen határvonalán Napóleon katonái, szénbányászok és pszichiátriai betegek is megfordultak e falak között, gazdagítva a hely történelmét sokszínű tapasztalataikkal.

Az utóbbi négy év során a magyar kormány ötször gyűlt össze a sopronbánfalvi kolostor falai között, ahol a hegytetőn elhelyezkedő épület minden alkalommal elzárkózik a látogatók elől. A rendezvények idején nem csupán az épület, hanem a környék is fokozott biztonsági intézkedések alá esik, hiszen kamerák figyelik a területet, és a dolgozók is szigorúan ügyelnek arra, hogy lábujjhegyen közlekedjenek. Az ő munkaszerződésükben külön fejezet foglalkozik az extra biztonsági előírásokkal, hiszen a jó hírű szállodai személyzet mindenhol titoktartásra kötelezett, ám itt ez a követelmény fokozottan érvényesül.

Ennek ellenére a helyi lakosok jól tudják, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter minden kormányülés napján futással indítja a reggeli órákat. Az erdő gyakorlatilag a kolostor kapujánál kezdődik, de sajnos nem élvezheti szabadon kedvenc sportját. Csak azokban a zónákban kocoghat, ahol a TEK-es kísérője kerékpárral, lehetőleg aszfalton, mellette haladhat.

A kormánytagok esti kikapcsolódásáról sok pletyka kering, de a titkok vastag falak mögött rejtőznek, így a részletek szinte elérhetetlenek. Annyi azonban biztos, hogy a reggelit követően a kormánytagok a régi noviciátus falai között vonulnak be, és csak a kávészünet erejéig hagyják el azt a büféebédig. Délután ismét magukra zárják az ajtót, és gyakran a vacsora utáni órákban is folytatják a munkát, mintha a feladataik sosem érnének véget.

Az utóbbi évek sopronbánfalvi kormányülései alatt mindössze egyszer történt meg, hogy néhányan a teremfocira látogattak az egyetemi csarnokba. Egyébként a látogatók száma gyakorlatilag nulla volt.

Bárki zörgethet, de kormányülések alatt az épülethez való hozzáférés szinte lehetetlenné válik. Csak ritka kivételként, ha valakit külön meghívtak, engedik be az ajtón. Azonban ez is inkább egy kivételes esemény, mintsem megszokott gyakorlat.

Az 1482-ben megalapított pálos kolostor története különös fordulatot vett, amikor a török hódítások árnyékában 1532-ben elhagyták azt lakói. Azonban a XVII. század elején a szerzetesek visszatértek, hogy felújítsák és bővítsék a kolostort. 1643-tól kezdve majdnem másfél évszázadon át Sopronbánfalva volt a pálos rendtartomány noviciátusa, ahol a fiatal szerzetesek képzésére külön oktatótermet alakítottak ki az épület délkeleti szárnyában. Ez a terem ma is a magyar kormány üléseinek helyszínéül szolgál. A noviciátusnak nevezett helyiség falai hófehérek, és a XVII. századi eredeti famennyezet díszíti, amely alatt egy 14 méter hosszú, mesterien faragott gerenda található – ez a különleges építészeti elem igazi kincsnek számít. De nem csupán az épület művészi értéke emeli ki a teret; a korábbi itt tanuló diákok, köztük Széchényi Pál, a későbbi kalocsai érsek, szintén gazdagítják a hely történelmét. Széchényi Pál 1710-ben itt nyert örök nyugalmat, ezzel is hozzájárulva a kolostor hírnevéhez.

Bár a kormányülések titkai a vastag falak mögött rejtve maradnak, Sopronbánfalva története tele van izgalmas fordulatokkal. A pálos rend feloszlása után a kiüresedett kolostor falai között bányatisztek találtak új otthonra, míg Napóleon seregei kórházzá alakították az épületet. Az évtizedek során sok viszontagságot megélt épület a 19. század végén ismét a figyelem középpontjába került. Ezúttal azonban egy különleges nő hívta fel rá a figyelmet.

A Habsburg trónörökös, Rudolf tragikus halálát követően Ferenc József döntése nyomán a mayerlingi vadászkastély azon szárnyát, ahol a koronaherceg és Vetsera Mária életüket kioltották, lebontották. E helyén a sarutlan karmeliták apácarendje számára létesítettek kolostort, amely a legszigorúbb szabályok szerint működött, hogy a trónörökös lelki üdvéért imádkozzanak. Esterházy Móric özvegye, Ignácia is itt vette fel a fátylat, később pedig elhozta a karmelita nővéreket Sopronbánfalvára. A kolostor falai mögé vonuló apácák számára a világ érintkezése tiltott volt; az élelmiszer és egyéb szükséges holmik csak egy különleges átadószekrényen keresztül juthattak be, amely lehetővé tette, hogy az apácák és a kívülről érkezők soha ne találkozzanak. A ma is látható elfordítható polcok így biztosították a titkos és zárt életformát a kolostor falain belül.

Amikor nem zajlanak zártkörű események, a sopronbánfalvi kolostor különleges szállodaként és kiállítóhelyszínként várja a látogatókat. Érdemes egyszerű érdeklődőként is felfedezni ezt a történelmi helyszínt. Az épületegyüttes a szocializmus időszakában szociális otthonként működött, és nehéz elképzelni, milyen lehetett az élet az egykori szerzetesi cellákban. Azonban néhány nyomot még mindig felfedezhetünk ebből az időszakból: Huszárik Zoltán utolsó filmjének, a Csontvárynak jelentős részeit itt forgatták.

A rendszerváltás után a karmelita rend visszakapta ugyan egykori kolostorát, de az akkor csúnyán leromlott állagú, hatalmas épület felújítására nem volt pénzük. Kovács Gábor üzletember és műgyűjtő 2004-ben vásárolta meg, és a Norvég Alap támogatásával, saját pénzét is befektetve újíttatta fel. Pazár Béla és Magyari Éva építészek a legjobb alapanyagokkal dolgozva az egyszerűen nagyszerű elvét valósították meg a felújítás során. A kolostor puritán, mégis megragadó hangulata a régi, kényelme, infrastruktúrája azonban XXI. századi.

A kolostor legfőbb vonzereje a csodásan díszített refektórium, azaz az ebédlő, amely a látogatók szívét azonnal magával ragadja. Ebben a különleges helyiségben nemcsak a kormánytagok számára terítenek, hanem ha éppen nincs zárt rendezvény, étteremként is szolgál, lehetőséget adva a vendégeknek, hogy élvezzék a kolostor varázslatos atmoszféráját egy ízletes étkezés közben.

A kormányülések étkezési választékát gondosan előkészítik, és úgy hírlik, hogy a miniszterek különösen kedvelik a hazai ízeket. Az asztalon gyakran ott találhatóak a hagyományos magyar ételek, mint például a borjúból készült rántott hús, ízletes pörkölt vagy a klasszikus gulyás, amely a Fertő-Hanság Nemzeti Park bivaly- vagy szürkemarha-gulyájából készül.

Az étterem filozófiája szerint a helyi alapanyagok használata a középpontban áll, és ez a borválasztékukra is érvényes. A polcokon szinte az összes soproni borcsoda megtalálható, így a vendégek a regionális ízek gazdagságával ismerkedhetnek meg.

A sopronbánfalvi kolostor különleges átalakuláson megy keresztül az év bizonyos napjain, amikor a szálloda jellegét "erőddé" formálja. A többi időszakban viszont a világ egyik legnyugodtabb szegleteként tündököl, ami nem meglepő, hiszen a pálos rend tagjai híresen gondosan válogatták meg a számukra ideális helyszíneket.