Hetven éven át titokban élt ez az állat Magyarország területén, most azonban végre felfedezték - Agro Napló.
A 2025-ös évben a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. irányít a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert támogatásával, a magyar szöcskeegeret választotta az Év Emlősének. Ez az apró, de különleges rágcsáló egykor széles körben elterjedt volt, és jellegzetes hosszanti fekete csík díszítette hátát. Azonban az élőhelyek csökkenése miatt az elmúlt másfél évszázad során drasztikusan megfogyatkozott, végül 1936-ban a kutatók fogták el az utolsó ismert példányt.
A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) létezéséről az ezredforduló előtt még mit sem tudtunk. Annyi bizonyos volt, hogy élt Magyarországon egy különleges kisemlős, amely bár nevében egér, de csak nagyon távoli rokonságot ápol a közönséges egerekkel. Viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi, például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni - írja a Herman Ottó Intézet közleményében. Az egykor sokfelé előforduló, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér (nem tévesztendő össze a hazánkban gyakori pirók erdeiegérrel) élőhelyeinek megszűnése miatt az elmúlt 150 évben egyre ritkábbá vált, olyannyira, hogy az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók.
Hetven éven át senki nem találkozott egyetlen élő példánnyal sem, és akár kipusztultnak is hihettük volna, ha nincsenek olyan "szakértők", akik ez idő alatt is jó néhányat tudtak fogni belőle. Ezek a "szakértők" pedig nem voltak mások, mint a baglyok, az éjszaka rendíthetetlen "adatgyűjtői", akik a szőröstül-bőröstül lenyelt zsákmány emészthetetlen (csont, szőr vagy toll) részeit kis köpetek formájában szétszórják pihenőhelyeik közelében. Ezekből gondos kutatói kezek összegyűjtenek évi néhány ezret és a bennük lévő csontokból meg tudják állapítani, hogy milyen "mintát" gyűjtöttek a baglyok táplálékszerzésük során. Ilyen bagolyköpet-elemzésekből tudták, hogy a szöcskeegér továbbra is tagja a magyar faunának, éli rejtett életét, igaz, egyre kevesebb és kevesebb helyen.
A rejtőzködésnek végül 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több éves
próbálkozás után végre befogtak egy élő példányt. A szenzációk sora azonban a megtalálással nem ért véget, sőt! A következő évtized kitartó kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai ugyanis azt igazolták, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj. Ezzel nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott, így már nem a csíkos szöcskeegér, hanem a sokkal találóbb magyar szöcskeegér névre hallgat. A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állományát ismerjük a világon, egyik a már említett BorsodiMezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Ráadásul a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért külön nevet is kaptak: az Erdélyi-medencében az erdélyi szöcskeegér honos.
A Grassland-HU LIFE integrált projekt keretein belül kiemelt figyelmet kapó szöcskeegér valódi nemzeti kincsünk, amely méltán érdemli meg a hungarikumok sorába való felvételt. Ennek fényében óriási felelősség hárul a magyar kutatókra és természetvédelmi szakemberekre: ha nem sikerül megóvni a magyar szöcskeegeret és az ehhez hasonló, csak a Kárpát-medencében előforduló világritkaságokat (melyekből több is létezik), akkor senki más nem fogja tudni megtenni. Elengedhetetlen, hogy alaposan megismerjék e fajok környezeti igényeit, feltárják a rájuk leselkedő veszélyeket, kidolgozzák a fennmaradásukat biztosító megőrzési terveket, és természetesen ezeket hatékonyan végre is hajtsák. E feladatot ráadásul az idő sürgetésével kell végezniük, hiszen számos ezen rendkívül ritka és értékes faj már a kihalás szélén áll.
Összehangolt munkára van szükség, amiben kutatók, gyakorlati természetvédelmi szakemberek, valamint az élőhelyen gazdálkodók dolgoznak együtt, egy nemes cél érdekében. Ennek megfelelően az idei évben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mellett számos kutatóintézet, múzeum, egyetem és civil szervezet is bekapcsolódik a programsorozat szervezésébe és kivitelezésébe. Ez is jelzi, hogy az utóbbi 20 évben milyen széleskörű szakmai összefogás jött létre az egyik legjelentősebb természeti értékünk megmentése érdekében.
