5 jel, amiből azonnal észreveszik a pincérek, hogy a gyereked jól nevelt - Életmód 1. **Köszönés és köszönet**: Ha a gyermeked önállóan köszön a pincérnek, és megköszöni az ételt, azonnal látható, hogy otthon megtanulták neki a tiszteletet és a hála font

Azt gondolod, hogy egy gyors ebéd a családdal csupán egy szimpla közös elfoglaltság? Nos, a pincér már az első tíz percben annyi információt gyűjt a gyereknevelési módszereidről, mint amit az óvónéni egy egész hét alatt sem tudna összeszedni.

Ha azt hiszed, elég annyit mondani: "ne ordíts, étteremben vagyunk", akkor van egy rossz hírünk: a gyereknevelés ennél jóval több apró részleten múlik. A pincérek nap mint nap találkoznak kisebb-nagyobb gyerekekkel, és meglepően gyorsan levonják a következtetéseket arról, mennyire udvarias, figyelmes vagy épp neveletlen a gyereked - vagyis arról is, mennyire következetes a gyereknevelés otthon.

Elsőre talán könnyűnek tűnik, de valójában nem az. Egy jól nevelt gyermek bátran és udvariasan köszön, amikor a pincér az asztalhoz lép. Nem kényszerből, nem kioktató módon, hanem természetesen, magától értetődően. Ez az egyik legszembetűnőbb jele annak, hogy otthon nem csupán a tablet használata van napirenden, hanem a valódi nevelés is. Persze, léteznek visszahúzódóbb gyerekek is, de a pincér azonnal észreveszi, hogy a nemköszönés mögött nem csupán közömbösség vagy félénkség áll, hanem valami más.

Amikor egy kisgyerek dühösen toporzékol, hogy megkapja az étlapot, vagy belebeszél mások rendelésébe, az igazán beszédes pillanat. Az a gyermek, aki tisztában van a szabályokkal és megtanulta, hogy figyeljen másokra, türelmesen várja meg a sorát. Ez nem csupán a pincérek számára jelent örömet, hanem a környező asztalok vendégei is értékelik a nyugodt légkört, amit egy jól nevelt gyerek teremt.

Meglepő, de sok gyerek (és szülő!) úgy bánik a felszolgálókkal, mintha robotok lennének. Egy udvarias gyerek viszont nemcsak köszön, hanem a szemébe néz annak, aki kiszolgálja, és nem felejti el a "köszönöm" szót sem. A gyereknevelés egyik alapköve az empátia, az étterem pedig pont az a hely, ahol ez jól láthatóan megmutatkozik.

A válogatás körüli hisztik sajnos gyakran végeznek ki egy családi éttermi élményt. Nyilvánvaló, hogy minden gyereknek lehetnek nehezebb napjai, de az igazán fontos, hogy miként kezeljük a helyzetet. Ha a csemetéd egy kevésbé ismert étel miatt kezd el hisztizni, dobálni vagy ordítani, miközben te csak unottan legyintesz, az nemcsak a pincérnek, hanem az egész étterem vendégeinek is árulkodó jel. A jól nevelt gyerek lehet, hogy kicsit fintorog, de nem terrorizálja az asztalt, és nem zavarja meg mások étkezését sem.