2025 második felében várhatóan elérheti a kimerültség határvonalát az ukrajnai konfliktus, amely újabb kihívások elé állíthatja a résztvevő feleket.

Az orosz-ukrán konfliktus során mindkét fél jelentős mértékben támaszkodik a régi, szovjet korszakból származó haditechnikai eszközökre. A "mindössze" 30 éves harckocsik mellett a harctéren megjelennek a több mint 60 éve gyártott D-20 tarackok és az 1941-ből származó PTRD nehézpuskák is. A régebbi fegyverek esetében a magasabb anyagfáradás és kopás miatt megnő a meghibásodások valószínűsége. Ezért, ha csak a hadrendben álló, működőképes eszközöket vizsgáljuk, a helyzet sokkal árnyaltabbá válik, és a statisztikákból levont következtetések alapja is teljesen megváltozik.

A pár naposnak indult, ám immáron közel három éve tartó ukrajnai konfliktus során az orosz hadsereg jelentős mértékű veszteségeket szenvedett el a fegyverkészletek terén. Becslések alapján körülbelül 3000 harckocsi és 5000 egyéb páncélozott jármű tűnt el, de valószínű, hogy a tényleges számok még ennél is magasabbak. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ukrán erők közvetlenül megsemmisítették ezeket az eszközöket. Gyakran előfordul, különösen a tüzérségi rendszereknél, hogy a veszteségek a berendezések elhasználódása vagy műszaki problémák következményeként kerülnek nyilvántartásra. Ez a jelenség természetesen az ukrán haderő régi fegyvereire is vonatkozik.

2023-ban a frontra szállított 1530 harckocsi mintegy 85 százaléka nem új gyártású, hanem felújított régi modell volt. Ez a tendencia rávilágít, hogy Oroszország gyártási kapacitásai sem végtelenek, a szám éves szinten 28-90 új harckocsi között mozgott az elmúlt évtizedekben. A 2018-ban meghirdetett orosz GPV-2027 haderőfejlesztési program évi 200 harckocsi átadásával számolt a felújításokkal együtt is, és a kapacitások érdemben ma sem térnek el ettől.

A tárolás és a fogyás folyamata civil műholdképek segítségével is nyomon követhető, például a Kosztroma megyében, Buj település közelében található 22. depó esetében. Ezt a látványt akár otthon, a kanapén ülve is felfedezhetjük a Google Earth Pro alkalmazás segítségével, ha a következő koordinátákat használjuk: É: 58°27'51.76" K: 41°30'27.73". A 2021-es és 2024-es felvételek összehasonlításával nemcsak a tárolt mennyiség csökkenését figyelhetjük meg, hanem azt is, hogy a jobb állapotú járművek szinte teljesen eltűntek a területről.

764-ről 103-ra csökkent a harckocsik száma, a legjobb állapotú 338 darab T-80-asból is csak 78 maradt. Az 1352 gyalogsági harcjárműből és egyéb páncélosból is csak 600, és ebből kb. 200 van jó állapotban.

A Covert Cabal elemzése szerint nyár végére a raktárakból elfogytak az ésszerű felújítással még használatba vehető T-64-esek, és néhány százra csökkent a többi régebbi típus (T-62, T-72A) száma. A csapatszállítók és gyalogsági harcjárművek esetében jobb a helyzet, ezres mennyiségben találhatók BMP, BTR és MT-LB szériás páncélosok.

Néhány mémvideó miatt elterjedt az a hiedelem, hogy a tárolt harckocsik könnyen harckésszé tehetőek. A valóságban a legtöbb letárolt eszköz komoly felújításra szorul, mielőtt a frontra küldhetnék. Könnyű elképzelni, hogy ha a garázsból elővett Pannónia motor felújítása mekkora feladat, akkor milyen munka egy annál nagyságrendekkel komplexebb harcjármű felkészítése a bevetésre. A hajtáslánc és a fegyverzet (különösen a lövegek hátrasikló rendszerei) átnézése, teljes takarítása és kenőanyagokkal való ellátása időigényes.

Ezután a teljes (az 1960-70-es évek szovjet technikai szintjén lévő) elektronikát is tesztelni és javítani kell. Utána következhet csak a fegyverek próbabelövése. Márpedig hibák lesznek: 1990 után a Jelcin-érában az orosz haderő tárolótelepein elhelyezett rendszerek karbantartására rendkívül keveset költöttek. A páncélozott járművek központi tároló bázisain alig költöttek a karbantartásra. Emellett - némi földrajzi ismeretek birtokában - könnyen belátható, hogy a szibériai és sztyeppei laktanyák klímája sokkal kedvezőtlenebb a járművek számára, mint mondjuk az USA sivatagi telephelyei.

Lehetséges, hogy az AK gépkarabélyok népszerűsége táplálta azt a félreértést, miszerint a szovjet fegyverek rendkívüli megbízhatósággal bírnak.